Napi ige és dicséret (2025. június 11.)

Péter egyszer egy kis Genezáret-parti faluban született. Második születése a tavon kezdődik, amikor felismeri Jézusban a Krisztust, és azt mondja: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” (Lukács 5,8). S akkor fejeződik be második születése, amikor vallástétele után megkapja a másik nevét: Pétert. Simonból így lesz Péter, Kéfás, Kőszikla.

Continue Reading →

Napi ige és zsoltár (2025. június 10.)

Kifogyhatatlan erő árad Jézus mostani ajándékából, ami a Hegyi beszéd befejezését alkotja tulajdonképpen. Tudom én. te ember, mondja meghitten és teljes szelídséggel, hogy szíved mélyén csak a heppiendet, a jó véget szereted igazán. Megfigyeltelek már régebben, tisztában vagyok vele, hogy téged, nyavalyást nem lehetne úgy magadra hagyni, mint a szegény, de erős hitű és gyermek-bizodalmú Ábrahámot Egyiptom határán; teljes bizonytalanságban. Kertes ház a te látásod Albertfalván, vagy Sashalmon, vagy valahol vidéken, annak a kapuját aztán boldogan nyitod-zárod, ahogy vasárnaponként a templomba mégy. No gyere, tervelgessünk egy olyan kapuról, meg egy olyan házról, amelyben te is megnyugszol és Istennek is kedvére való.

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2025. június 9.)

Mire jó az úrvacsora? Azt mondja Pál apostol, hogy az a bor, amit megittunk: Krisztus vérével való közösségünk, a kenyér, amelyet megettünk: Krisztus testével való közösségünk. Ezekben a jegyekben való hitbeli részesedésünk által belekerültünk Krisztus megváltó halálának erőhatásába, és az így belénk áradt. Ez azt jelenti, hogy abban a kenyérben és borban Krisztus halálának az érdemét, eredményét; a bűnbocsánatot vesszük át Istentől, – a kenyér és a bor a mi eltépett adósság-levelünk bizonysága.

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2025. június 7.)

A jelen – minden jelen pillanat – Isten felelősségteljes órája mivelünk; ma és holnap, a jelen a maga teljes valóságában és sokféleségében; az egész világtörténelemben mindig csak egy jelentőségteljes óra van; a jelen. Aki menekül a jelenből, az Isten órái elől menekül, aki az időből menekül, az Isten elől menekül. Szolgáljátok az időt! Az idők ura Isten, az idők fordulópontja Krisztus, az igazi korszellem a Szentlélek. Így minden pillanatban ez a hármasság rejtőzik: hogy elismerem Istent életem Urának; hogy Krisztus előtt, életem fordulópontja előtt eljutok az ítélettől a kegyelemhez, és meghajlok előtte; és hogy a világi szellem közepén megpróbálok a Szentléleknek teret és erőt biztosítani. 

Continue Reading →