Vessed az Úrra a te terhedet, Ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.
A gyerekeknek szükségük van olyan tapasztalatokra, amelyek megerőltetik őket, előhozzák adottságaikat, és fejlesztik szolgálat-készségüket. Szükségük van kihívásokra, amelyeken keresztül felelősségvállalásuk fejlődik. Az életben az egyik legfontosabb készség, amelyet mindannyiunknak meg kell tanulnunk; a felelősség vállalása.
„A becsületes élet legbiztosabb útja az, hogy azok legyünk, aminek látszunk.” (Szókratész)
Az örök erkölcsi kérdés újra és újra felmerül bennünk:
HOGYAN BÁNUNK A MÁSIK EMBERREL?
HOGYAN BÁNIK EGY ERŐS ORSZÁG EGY GYENGE ORSZÁGGAL?
HOGYAN BÁNIK EGY GAZDAG EMBER EGY SZEGÉNY EMBERREL?
Van véleményünk arról, hogy a felénk nyújtott segítő kezet ki érdemli meg, és ki méltatlan reá.
Jézus megfordítja a dolgot, a kérdést: nem az számít, hogy én kit tekintek alkalmasnak, hanem az, hogy ki felé kapok lehetőséget a szolgálatra, és hogy jól használom e az erre kapott kegyelmi időt.
JÓT, JÓL, JÓKOR: EZ A NAGY TITOK
AZ ÍRÁSOK ÉS SZENT URUNK példáján: PRÓFÉTÁK, APOSTOLOK, NIMRÓD, HUNOR, ATTILA, CSABA, ÁRPÁD mind tudták és látták a keskeny út végét!
Amikor a Tízparancsolat Isten nevében védelmezi az élet, a házasság, a tulajdon jogát és az ember tiszteletét, akkor ez nem azt jelenti, hogy e jogrendek önmagukban abszolút isteni értékkel bírnának, hanem azt, hogy bennük és általuk egyedül Istent kell tisztelni és imádni. A rendelkezések tehát nem egy második isteni hatóságot jelentenek Jézus Krisztus Istene mellett, hanem azt a helyet jelölik ki, ahol Jézus Krisztus Istene engedelmességet teremt magának.
Egy vagy két alkalommal Krisztus egész közvetlenül kijelentette, hogy bűntelen. Amikor egy nőt házasságtörésen kaptak és Jézus elé vonszolták, Jézus ezt a kínos utasítást adta az asszony vádlóinak: ” Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” Erre egymás után eloldalogtak. Egy kicsit később, ugyanebben a részben feljegyzésre került Jézus egy másik kihívó kérdése is, amely ezúttal önmagára vonatkozott: „Közületek ki tud rám bűnt bizonyítani?” (János 8,46). Senki sem válaszolt. Amikor ő vádolta őket, mind elillantak. Amikor viszont önmagát tette ki az ő vádolásuknak, ő nyugodtan ott maradhatott, és állni tudta fürkésző tekintetüket.