Még egy hétig tart a gyűjtés csatoltam egy riportot melyet az Európa rádió készített velem.
Ha gondolod oszd meg az ismerőseid között a plakátokat is!
Még három gyerkőcnk hiányzik egy-egy csomagja a 16-ból, Sályra.
Köszönöm az érdeklődést!
„Pusztító igyekezetek után hányszor kiderült már: csak Istenhez lehet menekülni. A megrendült lélek reménységet, menedéket, biztonságot és válaszokat Jézus Krisztus…
Szent Igénk üzenetét 2500 év távlatából olvassuk, nemzetünk drámájának híradást 500 esztendő távlatából olvassuk, de közös bennük, hogy szívünk megrendül, lelkünk megszomorodik, értelmünk zakatol, szavaink elfogynak.
A Mohács felé tartó magyar sereget a király és a hadvezér a Tolna-vármegyei Báta település határában megállított egy kis pihenőre, soraik rendezésére és egy imára.
Sorszerű volt, hogy a haditanács a Szent Vér kegyhelyen tanácskozott és imádkozott Krisztus Urunk segítségét kérve.
Sápadt és hallgatag volt a 20 éves király. Gyermekkora nem volt és már 10 éves korában reá zúdult népének addigi 500 éves krónikája.
Öregembernek érezte magát és annak minden bölcsességével búcsúzott szépséges feleségétől és álom hazájától.
Tomori Pál kalocsai érsek-hadvezér elemében volt. Nagy ívű beszédében rajzolta fel a közelgő csata forgatókönyvét, a magyarok okos taktikáját, a törökök sunyi kiszámíthatatlanságát.
Rövid imával zárta, amire reagálva némán intett a király, hogy rendezzék soraikat, mert indulniuk kell.
Ma már pontosan tudjuk, milyen történelmi fordulópontot jelentett e sorsdöntő csata országunk és népünk életében.
Kisfaludy Károly versében az örök magyar sors szólal meg:
„Büszke fej és büszke szív omlik a Duna partján a jövőtlenség mélyébe”
Gonosz idők gonosz szele elhozta az augusztus 29. napok drámáját:
Keresztelő Szent János életébe, amikor búcsút vett fejétől.
1521. augusztus 29. napja, amikor 72 magyar vitéz marad életben a 700-ból Nándorfehérvár második ostrománál.
1522. augusztus 29. napja, amikor 20.000 magyar, cseh, horvát harcos élete búcsúzik Mohácsnál.
1523. augusztus 29. napja, amikor Buda elestével szabad az út Pozsony és Bécs felé, elkezdődve a 147 éves oszmán uralom.
Úgy kezdődik az ige, hogy az Úr Jézus mondja egy példázatban: „Egy embernek volt két fia.” Ez egy fájdalmas történet, mert nemcsak két fia volt, hanem kétféle. Mert ha két, egyformán gondolkodó fia lett volna, két hűséges, kedves, gerinces, jó gondolkodású, akkor olyan szép lett volna ez a példázat beli élet. De hát az egyik ilyen volt, a másik olyan; és kétfelé szakadt a család.
Miért van az, hogy sokszor kétfelé szakad a csalás? Miért van, hogy sokszor az egyik fiú ilyen, a másik olyan? Miért van az, hogy a történelem folyamán ez a magyar nemzet is mindig kétfelé szakadt? Az egyik a kuruc táborban volt, a másik a labanc táborban, hol itt voltunk, hol ott, de mindig egymás ellen…
A bűn miatt felborult egyensúlyú világban, ahol az erős felemészti a gyengét, Isten határozottan a gyenge mellé áll. Mi mindent tesz a védelmére?
Először: Kijelentése, Igéje szakadatlanul a szegényt, a gyengét, a nyomorultat védi. A Szentírás örök propaganda-irat az elnyomottak és kizsákmányoltak mellett, a legnagyobb vádlevél a hatalmaskodók, zsarnokok és uzsorások ellen. Olvasd, tanuld, hirdesd!
Erkölcsi világrendjét úgy építette meg, hogy az a gyengét védi az erőssel szemben, mert védi a jogot a hatalommal, a szabadságot az elnyomással szemben, a szeretetet a gyűlölettel szemben, s ezeket az alaptörvényeket megtagadni csak nyilvánvaló hazugsággal, árulással, lázadással lehet, ez pedig az égre kiált.