Köszöntjük olvasóinkat!

Már több mint öt éve működik Mohácsi László tiszteletes úr Igei útravaló hazafiaknak című rendhagyó igehirdetése.

Bizony, hiányt pótló írások születtek ezalatt a hosszú idő alatt. Laci bácsi megmutatta, hogyan és miről kellene szólnia a templomokban a vasárnapi istentiszteletnek, misének.

Magam csodálom kitartását, hitét abban amit csinál. Áldozatos munkájával minden hétvégén megajándékozza a tisztelt olvasókat egy-egy igei gondolattal, útravalóval.

Continue Reading →

„De az Úr így szólt: Mit tettél? Testvéred kiontott vére kiált hozzám a földről” /I. Mózes 4:10/

Amikor az ember az orosz irodalom klasszikusait olvassa, különös, mély érzések kerítik hatalmába. Puskin, Gogol, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Szolzsenyicin műveit valami régi, kibeszélhetetlen, szomorú bánat lengi be. A táj, a történelem, a közös orosz sors hordozása ez.

Mintegy varázst oldva, a gonosz szellemeket távol tartva, a XIX. század békességét hordozva és attól búcsúzva, Csajkovszkij megajándékozott bennünket egy letűnt világgal:

Continue Reading →

„Napnyugtakor mindenki hozzá vitte különféle bajokban szenvedő betegét” /Szent Lukács evangéliuma 4:40/

A Baranya-megyei Ormánság legdélibb részén, már közvetlen a magyar-horvát határ közelében a szép és vadregényes Dráva folyó partján fekszik egy régi település: Drávapalkonya. A valaha jobb időket és szebb napokat látó vidék mára a végletes lemaradás, és a teljes kilátástalanság szinonimája lett a közgondolkodásban.
A reformáció reményteljes, de rögös útján Sztárai Mihály (1500-1575) tudós egyházatya vitte jóságos lelkében az evangélium magvait jó magyar népének termő szívébe. 120 gyülekezetet alapított e vidéken, a hatalmas prédikátoregyéniség élete volt ezen túl az oktatás,a tudományok művelése, drámákat írt, zsoltárokat fordított, komponált, lanton és hegedűn játszott. Feljegyezte a krónikás, hogy a legnehezebb helyzetben sem hagyta el humorérzéke, sok-sok embernek tudott lelki erőt adni az elesettség állapotában.

Continue Reading →

„Hamar eljön templomába az Úr, aki után vágyódtok” /Malakiás próféta könyve 3:1/

Ha egy nép az igaz Isten mellé áll, szent nemzet, királyi papság, választott nemzetség lesz belőle a Jézus Krisztus boldog ismeretében.
Mint tették a hun törzsszövetség fejedelmei, Árpád-házi királyaink, a világnak legtöbb szentet adó szentjeink, hitvalló őseink, kik mellé oda tudott állni a nép Isten követésében, félelmében és dicsőítésében.
Boldog Asszony Anyánk, ki a Világ Világosságát vitte a karjaiban a templomba bemutatni, hol a gyertya lobogó lángjainál látjuk az agg Simeont, ki várta az üdvösséget hordozó Üdvözítőt.

Continue Reading →

„A barbárok nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk” /Apostolok cselekedetei 28:2/

Isten rendelkezik, s az emberek engedelmeskednek. Isten eleve elrendelésének mennyei predestinációjáról szóló tanítását Kálvin János tudós, reformátor, egyházatya fejtette ki legrészletesebben Institutio c. művében. Élete vége fele közeledve áldott Nagyságos Rákóczi Ferenc Fejedelem Emlékirataim c. könyvében sokat gondolkodott arról, hogy mi hogyan, és mi miért is történhetett úgy, ahogyan történt? Szenvedésekkel és próbákkal terhelt sorsát hittel és imádsággal volt képes elhordozni a száműzetés gyötrő keserűségében.

Continue Reading →