„Egyszer csak megjelent Júdás” /Szent Márk evangéliuma 14:43/”

Júdás sötét alakja magasodik fel a passió félhomályában. A legrejtélyesebb, sőt egyenesen megoldhatatlan embertitok. – Mi volt árulásának igazi oka? – Mi vitte őt Jézus környezetébe és mi tartotta ott? Hihetetlen pimaszság a Júdás csókja, de ésszerű. Igazi példája annak, hogy amikor valaki aljasságra határozza el magát, már mindegy, hogy abban milyen mélyre süllyed. Mi lett a vége?
Mindezekre az evangélium írói nem adnak feleletet, s amit leírnak öngyilkosságáról, nem elegendő. Maga Isten rejtette itt el a racionális magyarázatot előlünk, hogy lássuk meg az ember szörnyű leromlását, erkölcsi züllöttségét, lelki hitványságát. Mi Urunk Jézus Krisztus királyi öntudattal intézi saját sorsát, melyben tündököl Isten akarata, mely a gonoszságot a legnagyobb jó forrásává teszi.

Continue Reading →

„Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját” /Mennyei Jelenések 2:10/

A jóság szeretett apostola, aki az Utolsó Vacsorán Jézus szívének egyre halkuló dobbanását hallgatja, élete végén megbízást kap a Menny Megdicsőült Urától, hogy írja meg a Szentírás utolsó könyvét, az Újszövetség egyetlen prófétai művét a Mennyei Jelenéseket. A Biblia egyik legszebb idézete az alapigénk, melyet Móricz Zsigmond regényének címében így tisztelt meg: „Légy jó mindhalálig”.
Az Kis-Ázsiában élő hét gyülekezet egyike Szmirna, egy gazdag kereskedőváros volt jelentős átmenő forgalommal. A hét gyülekezetből mindegyik kap valamilyen elmarasztalást, kivéve Szmirna, ahova ez az ige küldetett, és csak dicséret illeti.

Continue Reading →