Még lelkünkben cseng Szent Karácsony ünnepének angyali üdvözlete, Szűz Mária szívének boldog Himnusza, Szent József gondoskodó szeretete a nagy nyomorúság, elutasítás és kirekesztés keserű óráiban. Sokak szívében nem volt számukra hely sem akkor, sem most. A Szent Család sorsa már előre vetítette Keresztelő Szent János mártíromságát, Szent István diakónus megvádolását és megkövezését a zsinagóga népe által, Szent János apostol száműzetését a távoli Patmoszra.
Egyszerű, szerény, tiszta és becsületes az a part, ahova hosszú évezredek adventi várakozása után megérkezett Szent Urunk! Hozta magával Ádám bujdosásának hangos szívverését, az ősevangélium reménységét, a parancsolatok ködbe vesző messzeségét, a próféták prófétikus igehirdetését, a zsoltáros imádságos költészetét, a szenvedő Jób feltámadásba vetett hitét, Ézsaiás próféta Édesanyjáról szóló jövendölését, Jeremiás próféta könnyeit, Ezékiel próféta új élet ígéretét, eljövendő tanítványainak apostoli hűségét.
Szépen fogalmazta meg egyszer valaki: „mit kellett ahhoz tennie egy embernek, hogy a történelem országútjáról Isten beemelje az üdvtörténet halhatatlanjainak pantheonjába?” Pedig látszatra egyszerű, hétköznapi szereplői ők Isten üdvözítő munkájának. Mózes küldetése, Boáz és Ruth, Naomi és Orpa beszélgetései, Mikeás és Ézsaiás próféták 700 éves szavai a napkeleti bölcsekhez, és a kereszthez, Jeremiás próféta látnoki szavai a két éven aluli gyermekeket előre elsiratja.
Egykor Brazíliában nehezen épült a közkórház, és a pénzhiány miatt az államelnök ki hirdette, hogy aki száz ezer dollárt adakozik, annak grófi címet adományoz. Viszonylag hamar összegyűlt a pénz. Az avatóünnepségen egy tábla volt letakarva a homlokzaton, melyet az elnök leplezett le, ez volt ráírva:
„Az emberi hiúság emelte, az emberi nyomorúságnak”
Ez az emberi gondolkozás útja, amely minden élethelyzetben megnyilvánul. A kaini ó-ember ő, akit nem felejtett az Ószövetség a lapjai között. Itt jár közöttünk ma is.
A régi keresztyének gyakran vettek ajkukra egy arám nyelvű kifejezést, amely eredeti formájában az Újszövetségben is fennmaradt. Az I. korinthusi levélnek abban a néhány zárószavában, amelyeket Szent Pál apostol saját kezével írt, olvashatjuk a kifejezést: „Maran Atha”, Az Úr eljön!
Szent Péter úgy írja le híveket, mint olyanokat, akik várják az Isten napját, Jézus Krisztus visszajövetelét. A szeretetnek, szolgálatnak, áldozatosságnak, önmegtagadásnak, belső fegyelmezettségnek, szorgalmas munkának, keresztyén életgyakorlatnak mindenre kiterjedő rendjének közösségében éltek.