Amikor az ember az orosz irodalom klasszikusait olvassa, különös, mély érzések kerítik hatalmába. Puskin, Gogol, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Szolzsenyicin műveit valami régi, kibeszélhetetlen, szomorú bánat lengi be. A táj, a történelem, a közös orosz sors hordozása ez.
Mintegy varázst oldva, a gonosz szellemeket távol tartva, a XIX. század békességét hordozva és attól búcsúzva, Csajkovszkij megajándékozott bennünket egy letűnt világgal: