Ments meg, Uram! Közös kiáltásunk ez, amikor már messze eltávolodtunk a parttól, amikor már nem lehet visszafordulni, amikor már csak előre lehet „hajózni” (24). Közös kiáltásunk ez, amikor „beesteledett” (23), amikor „hullámok rémítenek” (394. dicséret 2. verse), amikor „ellenszelünk” van (24), amikor a „rémek és más idegen hatalmak kísértenek” Urunk megpillantása helyett (26). Közös kiáltásunk ez, amikor Péterhez hasonlóan fogadkozunk, meg Jézusra és a hitünkre hivatkozva látványosan „nagyzolunk”, „vízen járunk”, majd kiderül, hogy gyenge emberek vagyunk és süllyedünk
Egyetlen nyelv sem tudja olyan mélyen és plasztikusan kifejezni mint a magyar, hogy: a Lélek lelkesit. Spirituális, szakrális, eschatológiai távlatokat hordoz.Arany János nyelvünk egyik zsenije a Toldiban írja: “Lelkemből lelkedzett gyönyörű magzatom”Petőfi Sándor Arany Jánoshoz:
„Toldi írójához elküldöm lelkemet,
Meleg kézfogásra, forró ölelésre”
Idegen nyelvre lefordíthatatlan, nem csupán a szavak hiánya miatt, sokkal inkább a szavakkal át nem adható üzenet lelkiségének hangulata, vagyis annak hiánya miatt.
Szent Urunk ígéretében az a lelkesítő, hogy a híveket soha sem hagyja magukra. A Szentlelkén keresztül, Akit Ő és az Atya küldött, soha nem fog elhagyni, sem eltávozni.
Ő mindvégig velünk marad a világ végezetéig. – Ez a Kijelentés és missziói parancs sokszor bátorít és erősít sötét napokban, nehéz időkben, amikor látjuk milyen sátáni erők működnek a világ oly sok részén.