Napi ige és dicséret (2020. szeptember 19.)

Isten titkainak sáfárai, azaz hűséges hirdetői vagyunk. Isten minden titkát nem tudjuk. A lényeget, az evangéliumot azonban Ő kijelentette nekünk, Jézus Krisztusban. Mi Jézus Krisztust hirdetjük, a megváltás evangéliumát. Mi akkor vagyunk hűséges sáfárok, ha Krisztus szolgái maradunk, ha mindent a megváltás kegyelmes örömhíre felől magyarázunk. Akinek ez továbbra is titok marad, az már nem a mi ügyünk (1–2).
Ránk minden ember úgy tekintsen, mint Krisztus szolgáira. Ez nem a mi parancsunk, elvárásunk az emberek felé, hanem a minket elküldő Isten elvárása felénk. Ez az elvárás hűséget, szelídséget és hitvalló bátorságot jelent olyan időkben is, amikor Krisztus szolgájának lenni nem előny, nem elismertség, hanem stigma, próba, szenvedés, tanúság, mártíromság. Amikor a múlt rendszerben teológusként katona voltam, valami „nagyon enyhe ízelítőt” kaptam ebből a Krisztusért elszenvedett tanúságból. Azóta elkényelmesedtünk (1)

Continue Reading →

„De szeretném, ha bölcsek lennétek a jóra, és képtelenek a rosszra” /Szent Pál apostol levele Rómába 16:19/

Minket még úgy tanítottak a „régiségben”, hogy egy írásnak vagy akár beszédnek, legyen eleje, közepe és vége. Mondhatjuk úgy is, hogy bevezetés, tárgyalás, befejezés. Lehet a végén néhány mondatban summázni, összefoglalni, de új gondolatba már nem kezdünk, nem nyitjuk ki, mert a mondanivaló, vagy az üzenet egészét tekintve is torzíthatja az összképet.
Magam mindig tartottam ezekhez az évezredes tudományos tapasztalatokon nyugvó igazságokhoz. Nyelvünk páratlan gazdag szókincse, igei gyöke, ragozása és dallama a művek végtelen tárházát jelenti annak, aki tudja használni. Lélekszárnyalás, tanulás és álom olvasni pl. az Erdélyi Helikon 35 géniuszának műveit, de vannak olyan írók is, akik egyszerűen olvashatatlanok. Ennél csak az rémisztőbb, mikor ezeket a celebeket „rendezik” a „rendezők”, aztán elárasszák vele Budapest színházait és a nagyérdemű közönséget.

Continue Reading →