Napi ige és zsoltár (2020. október 2.)

Amikor egy vendégségbe hívnak, akkor ott kikerülhetetlen az, hogy közösségbe kerülök a meghívókkal, és azokkal is, akiket a vendéglátó még meghívott. A vendégségben magamhoz veszem a vendéglátó által elkészített ételeket, miközben a legbensőségesebb asztalközösségbe kerülünk egymással, majd az utána való hosszas beszélgetés is közösséget feltételez.
Kikkel ülhetünk le egy asztalhoz? Milyen alkalmakon vehetünk részt? Ez a kérdés nem az elkülönülés gőgje miatt fontos, hanem valós problémát feszeget, hiszen egy vendégségben hatunk egymásra, kapcsolatba kerülünk, eszünk, iszunk, beszélgetünk. Partikon még egyebek is történhetnek…
Minden találkozás, minden „vendégség”, minden alkalom során nyomot hagyunk egymásban. Ahol megjelenünk, ott jelenlétünkkel helyesnek és támogathatónak hirdetjük meg az adott helyet, annak tevékenységét; illetve mások a jelenlétünket így értelmezhetik. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy hol, mikor, kikkel látnak bennünket együtt.

Continue Reading →

“Ti vagytok a föld sója. Ti vagytok a világ világossága” /Szent Máté apostol evangéliuma 5: 13.14./

Szent II. János Pál pápa szolgálatának kezdetén interjút adott a világ nagy hírügynökségeinek a céljairól, terveiről, álmairól. Lengyel származása, nyitottsága, közvetlen emberi természete miatt rendkívül népszerű volt már érseki szolgálata alatt is Krakkóban.
Legfontosabb feladata az egyháznak, hogy Európát újra evangelizálni kell. – mondotta 1978-ban. Az elvilágiasodás 1789 óta tart, de drámai méreteket mostanra öltött (1978).
Nem vonzó a közösség, unalmas, múltba révedő, az értékek visszájára fordultak, a tekintély kiveszett. Kultuszhelyek üresek, hivatástudat gyengül, mustármagnyi sincs a hit. Ez a válság nem csak az egyháznak, hanem a nyugati társadalmaknak, végső soron a világ egészének válsága. Minden megkérdőjeleződött, zuhanórepülésben vagyunk.
A világnak ma újból égetően szüksége van lelki ébredésre. Ez egyedüli reménység az emberi faj életben maradására, továbbélésére.

Continue Reading →