„Olyan maradt Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, vagy mint egy ostromlott város” /Ézsaiás próféta könyve 1:8/

Kis népeknek mindig és mindenütt azonos a sorsuk. Ha nagy népek szomszédságába kerülnek, vagy csatlós államokká kell válniok, vagy egyenlőtlen harcban elvérezniök, kis népek között mindig új háború és mindig új szövetséges.
Ebben az élethelyzetben, – az erdők rejtekében, a katakombák mélyében, a hegyek oltalmában – Luther szerint egy zsoltár olvasása vagy éneklése közben minden szenteknek a szívébe látsz. Boldog örvendezések, szívszaggató siralmak, zordon kilátások, keserű panaszok, bűn és halál rettenetes hatalma, kárhozat mélysége: ez az együttes ezerváltozatú orgonajátékként szól hozzánk. Éppen neked szól, és sokszor éppen úgy, ahogy te mondanád.

Continue Reading →