Szent Nemzetünk történelmének egyik tragikus napja, Magyar Golgotán végződő katasztrófája, gyászba boruló tiszta igyekezete: 1849. október 6. Arad Emlékeznünk, írnunk, beszélnünk, imádkoznunk és sírnunk kell fölötte. Nekünk még vérrel írta be a Lélek, csontjainkba rekesztett tűz, mint a régi prófétának a mennyei üzenet.
Itt Alsó-Józsán is egy utca-név táblája őrzi a Maros-parti városban 171 esztendeje történt sátáni Habsburg leszámolás karamazovi aljasságát. – Október 6. utca.
Igényesen, felkészülten, tisztelettel áthatott kegyességgel mutatta be a Kossuth Rádió vallási műsorában a szerkesztők. Katholikus egyház részvételét és hazafias helytállását az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc tisztító tüzében.
Sokféle „elragadtatás” létezik. Nem baj, ha gyanakvással fogadjuk a „lelkesedést”, ezek ugyanis igen gyakran a saját önző lelkünk tobzódásai, gyarló célok szolgálatában, így nem isteni, hanem emberi és akár gonosz indításból is fakadhatnak (1–2).
Ott munkál Isten Lelke az emberben, ahol Jézus Krisztust Úrnak vallják, ahol erre a felismerésre elsegítenek, és ennek nyomán életem megnyugszik az Úrban, az Ő üdvösséges örömében, erejében és békességében (3).
Rend legyen, az adott kor elvárásai szerint, és legyenek vezetők, akik ezt a rendet meghatározzák. Az apostol is a gyülekezet kérésére rendelkezett az asszonyok külső viseletéről (1–2). Ugyanakkor, Uram, olyanok legyenek ezek a vezetők, akik a korabeli rendet is a Te örök teremtési rendedet követő szeretettel határozzák meg. Pál is a férfi és nő Istentől kapott rendeltetését védve (3; 8–9), ezen belül különösen a nő férfihoz tartozását, tisztaságát, idegen férfivágyaknak kiszolgáltatottságát óvja (10). Ez a rendszeretet, egy ponton túl nem bocsátja vitára az alapvető értékeket (16).
Amikor egy vendégségbe hívnak, akkor ott kikerülhetetlen az, hogy közösségbe kerülök a meghívókkal, és azokkal is, akiket a vendéglátó még meghívott. A vendégségben magamhoz veszem a vendéglátó által elkészített ételeket, miközben a legbensőségesebb asztalközösségbe kerülünk egymással, majd az utána való hosszas beszélgetés is közösséget feltételez.
Kikkel ülhetünk le egy asztalhoz? Milyen alkalmakon vehetünk részt? Ez a kérdés nem az elkülönülés gőgje miatt fontos, hanem valós problémát feszeget, hiszen egy vendégségben hatunk egymásra, kapcsolatba kerülünk, eszünk, iszunk, beszélgetünk. Partikon még egyebek is történhetnek…
Minden találkozás, minden „vendégség”, minden alkalom során nyomot hagyunk egymásban. Ahol megjelenünk, ott jelenlétünkkel helyesnek és támogathatónak hirdetjük meg az adott helyet, annak tevékenységét; illetve mások a jelenlétünket így értelmezhetik. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy hol, mikor, kikkel látnak bennünket együtt.
Szent II. János Pál pápa szolgálatának kezdetén interjút adott a világ nagy hírügynökségeinek a céljairól, terveiről, álmairól. Lengyel származása, nyitottsága, közvetlen emberi természete miatt rendkívül népszerű volt már érseki szolgálata alatt is Krakkóban.
Legfontosabb feladata az egyháznak, hogy Európát újra evangelizálni kell. – mondotta 1978-ban. Az elvilágiasodás 1789 óta tart, de drámai méreteket mostanra öltött (1978).
Nem vonzó a közösség, unalmas, múltba révedő, az értékek visszájára fordultak, a tekintély kiveszett. Kultuszhelyek üresek, hivatástudat gyengül, mustármagnyi sincs a hit. Ez a válság nem csak az egyháznak, hanem a nyugati társadalmaknak, végső soron a világ egészének válsága. Minden megkérdőjeleződött, zuhanórepülésben vagyunk.
A világnak ma újból égetően szüksége van lelki ébredésre. Ez egyedüli reménység az emberi faj életben maradására, továbbélésére.