„Megjelent Istenünk jósága és emberszeretete a Szentlélek által, akit kitöltött ránk gazdagon” /Szent Pál apostol levele Tituszhoz 3: 4-6/

A hatvan éven már túl Rómába és a mártíriumiságra készülő apostol végighordozza lelki tekintetét az általa alapított és pásztorolt gyülekezeteken, munkatársakon, segítőin, bántalmazóin. A szivárványív bearanyozta az akkori lakott földet és boldoggá tette Krisztus Urunk tizenharmadik apostolát, hogy hirdettetik az evangélium a Birodalom Tartományaiban, kelettől nyugatig.
Különleges helyet foglalt el szívében két fiatal munkatársa Timótheus és Titusz, akikre nagy ígéreteket és nagy örökségeket bízott.
Lelki gyermekeinek nevezi őket. Timotheus a Kis-ázsiai gyülekezetek felvigyázója, az apostol képe. Később a hagyomány Efézus püspökének tartja.
Titusz viszi az apostol leveleit, nagyszerű diplomáciai érzékkel simítja el az ellentéteket pl. Korinthusban. Aztán Kréta szigetére küldi az apostol a fiatal krétai gyülekezet megszervezésére. A hagyomány szerint 94 éves korában hal meg, mint Kréta püspöke.
Roppant erejű energiák, roppant erejű példák, roppant erejű hitvallások sugározzák be az előttük álló két évezredet.

Continue Reading →