A mennyei egyház
Elmúlt az ég és a föld, megszűntek a birodalmak, mindenféle csoportosulás, egy, az embereket összetartó erő van az új teremtésben, Isten anyaszentegyháza. Erről kap János csudálatos látomást.
Ismerős számára, amit lát. A mennyei Jeruzsálem kapuin és fundamentumain Izráel tizenkét törzsének és a Bárány apostolainak neveit olvashatja. Nem új dolog lesz a mennyei egyház, hanem mennyei folytatása mindannak, amit Isten az Ó- és Újszövetség választott népében alkotott. Benne lesznek mindazok az értékek, amikkel Isten már a földi életben meggazdagította népét.
Új dolog számára, hogy a várost kőfallal körülvéve látja. Hiszen a földön Izráel és az egyház teljesen elmosódó határokkal illeszkedett bele a világba, csak Isten láthatta, hogy ki tartozik Hozzá. Az üdvösség városa határozott, megmérhető vonallal veszi körül Isten népét, nem lesznek titkos, vagy látszólagos hívek. Ezzel jár az a tiszta, ragyogó világosság, ami a városban ragyog. Nem homályosítják, gyalázzák többé Isten népét lappangó, de minduntalan lelepleződő hitetlenségek, bűnök.