Napi ige és dicséret (2021. szeptember 25.)

Leckék a szeretetből
Csak azokat az intelmeket ragadom most ki, amelyekkel a szeretetre neveli olvasóit az apostol.
Legyen a szeretet őszinte dolog – mondja. Van képmutató szeretet is? Persze, hogy nincs. A hamis arany sem arany. De sok van azért belőle. Vigyázzak hát az úgynevezett „szeretetre”, amellyel csak csalnám a világot és magamat!
Legyen a szeretet figyelmes, előzékeny – folytatja. Nem kell megvárnom, amíg nagy bajban lévővel tehetek valamilyen hősies jótettet.Naponként ezer apró kedvességben is megmutatkozhatik a szeretet.

Continue Reading →

„Mi ugyanis a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét” (Szent Pál apostol lev. Galatákhoz 5:5)

Mikor az élet megkezdődik, már el van döntve sorsa. Minden emberi lény annyi milliárd lehetőségnek a keveréke, amennyit, amennyit kitesz minden ősében feltalálható változatosság. És ebben a milliárd lehetőségben soha nem változó mintát, alkatot jelent az illető ember egyénisége, amelyet nem ő szerzett meg, amelyet nem neveltek belé, hanem magával hozott.

Continue Reading →

„Általad nyer áldást a föld minden népe” (Szent Pál apostol lev. Galatákhoz 3:8)

Nagyon közeli munkatársa volt Ferenc pápának Vatikánban az a lánglelkű magyar lelkipásztor, aki misztikus, fájdalmas és szépséges titkokat osztott meg a Szentatyával, aki vasárnap reggel a ferihegyi repülőtéren egyszer csak beszélni kezdett a mélység és múlt kezdeteiről, amiről csak legnagyobb költőink verseiben vagy álmaiban olvashattunk eddig.

Continue Reading →

„Így szól az én Uram, az Úr!” (Ezékiel próféta könyve 11:23)

Az egész Bibliában Ezékiel próféta könyvében olvassuk a legtöbbet ezt a prófétai formulát.
– Izrael népéhez küldetett, akik nem akarnak Istenre hallgatni, mégis tovább kell adnia az isteni kijelentés figyelmeztetői igéit.
– Őrálló tisztét tölti be, aki riadót fúj, ha közeleg a veszedelem, de jelzi az áldott virradatot is.
Nabukodonozor Babylonia királya seregével Kr. e. 587-ben – miután legyőzte Egyiptomot – Szírián keresztül vonulva elfoglalja Jeruzsálemet, lerombolja és feldúlja a város falait, szőlő és datolya ültetvényeit.
A város ékessége volt a Salamon király által épített és felszentelt Templom, mely örök fájdalomként az Isten-háza fölött érzett féltő szeretetnek halálos szimbóluma lett.

Continue Reading →

„Vegyétek, ez az én testem. Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik” (Szent Márk ev.14: 22.24. v.)

Újszövetségi napi igénk lélekbemarkoló erővel, szívbe szerető jósággal és életet megváltó fenséges isteni himnusszal rajzolja belénk létünk legmélyebb értelmének és titkának Istentől rendelt örökkévaló valóságát.
Menyőbe leszállt az Örökkévaló Isten atyai kegyelme 1989 Szent Karácsonyán, hogy Szent Urunk születése napján hirdesse angyalaival az Evangélium örömhírét: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban”

Continue Reading →