Akármilyen régen elszakadtunk attól a földtől, akármennyi képréteg torlódott fel lelkünkben a mindennapi élet fárasztó munkájában, akárhogyan hajtott a sors bús szele idegenből-idegenbe, lelkünk legmélyén ott élnek és világítanak gyermekkorunk legkedvesebb emlékei.
Mikor aztán nagy-nagy csendesség borul a lelkünkre, vagy pedig olyan pillanatok jönnek, amelyekben lényünk legbensőbb mivolta rendül meg, ezek a képek felemelkednek és széthintik a maguk elveszíthetetlen világosságát.