„Mert én nemsokára feláldoztatom” (Szent Pál apostol II. lev. Timotheushoz 4:6)

Mikszáth Kálmán a Jó Palócok lelki atyja az Ipoly mentén a Felvidék egy kedves szobájában belenézett a múlt mélységes kútjába, majd felemelve tekintetét a szívére ölelte véráztatta hazáját.
1850-re repült vissza lelke, mikor a hitből, imádságból, verítékből felépült Evangélikus Gimnáziumak nevet szerettek volna adni a tót atyafiak.
‡ Mi kerüljön fel a szép épület homlokzatára és milyen nyelven?
‡ Németül nem akarják írni, hiszen a Habsburg hajszás gyűlölete ég és fáj Madách Imre számkivetettségében, Jókai Mór bujdosásában, Tompa Mihály maroknyi gyülekezetében.
‡ Édes anyanyelvükön nem lehet, legdrágább kincsük pedig hogyan ragyoghatna az óarany homlokzaton fekete betűkkel?
‡ Mi fejezhetné ki a kor és az iskola legmagasabb vágyait és igényeit?
‡ Valaki előállt szerényen és a következő javaslatot tette a nagyérdemű vezetőség felé: „Fel kell írni az iskola homlokzatára a négy latin igeidő nevét:

Continue Reading →