A keresztyén ember örök alázatosságára int az apostol. Bizonyos lehetek az Isten kiválasztó és megtartó kegyelméről, de jaj, ha ez a bizonyosság elbizakodottsággá válik. Állandóan ostromolnak a bűn kísértései és ha nem vigyázok, “elesem”, ha mégoly erősen “állani” látszottam is! Nem magamban, hanem egyedül Krisztusban van az erőm! S mindig újra kérnem kell azt!
A csodák sorozata zsoltárba csendül Zakariás pap ajkain, mely a Benedictus himnuszi magasságába emelkedik:
‡ „Áldott az Úr” – és sorolja Isten áldásának sok-sok ténybeli jóságát, melyet a hit látásával a szíve muzsikálja ujjongó lelkébe.
‡ „A szövetségért, az ígéretért, a váltságért, a szabadulásért, félelem nélküli szolgálatért szentségben és igazságban”
‡ A himnusz második része pedig megszületett gyermekéért Keresztelő Szent Jánosért szól Istennek:
„Te pedig kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd az Ő útjait, hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által, Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból, hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy reá igazítsa lábunkat a békesség útjára”