A korinthusi gyülekezet összejövetelein kavargó bőségben nyilvánultak meg a “lelki ajándékok”. Sokan megszólaltak és sokféleképpen. Vigyázni kellett: csakugyan a Szent Lélek az, vagy valamilyen ördögi lélek, aki által szólnak?Mindkét esetben volt valami rokon vonás: az emberi lélek valamilyen magasabb ihletés alatt állott. A Szent Lélek is magával ragadja az emberi lelket, hogy általa Ő maga nyilatkozzék meg. S a pogány világban is, amint tapasztalatból tudták a korinthusiak, van valamilyen szellemi bűvölettől való “vitetés”.
Minden létezést a nemlétezés keretez be. Annak, ami van, előfeltétele a nincs. Isten a létet a nemlétezés piedesztáljára helyezte.
A rendnek a káosz az előfeltétele, az életnek a halál és a világosságnak a sötétség.
Az Ige azonban nemcsak világ, nemcsak természet, nemcsak teremtmény-alkotó erő, hanem Isten élete, s éppen ezért alkot világot, természetet, embert, mert élet.
A létnek ez a legmagasabb, legnemesebb, legtökéletesebb formája.