Ady óta tudjuk, hogy a legnagyobbak számára a haza nem csupán földrajzi táj, hanem költői jelkép:
„Százféle bajnok mássá sohse váltan,
Ütő legény, aki az ütést álltam:
Így állva, várva vagyok egészen magyar.
Vagyok egy ágban szabadulás, béklyó,
Protestáló hit s küldetéses vétó:
Eb ura fakó, Ugocsa non coronat.”