„Én Uram, és én Istenem” (Szent János apostol evangéliuma 20: 28)

Dante, az Isteni színjáték világhírű mű teremtő gondolata 1300-ban Firenzéből indul hódító útjára.

Boccaccio ezt írja róla: „Dante minden tehetségét, minden ügyességét, minden tudományát latba vetette, és bebizonyította bölcsebb polgártársainak hogy a nagy dolgokat semmivé foszlatja a széthúzás, ám a kicsinyek is végtelenül nagyok lehetnek, ha egyetértés uralkodik.”
Babits Mihály zseniális fordítása sokak szerint a legjobb a világon, hiszen a mű mögött nem csak az akkori Firenze-Itália világát látja mint Alighieri Dante, hanem a bibliai kijelentéstörténet mélységeinek lelki dimenzióit is.
„Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz utat nem lelém”

Continue Reading →