Egy “mai példázat” (2022. június 4.)

Több, mint másfél évtizede éltek már együtt az öregek és a fiatalok, két szinten ugyan, de közös előszobájuk volt, s annak egyik falán szép, míves kovácsoltvas fogas. Ha az a fogas nem lett volna! De volt. Ráadásul a fiatalok nászajándékul éppen ezektől a szülőktől kapták, akikkel együtt laktak.
Így hát szeretetben, békességben és egymás független életére tapintatosan vigyázva élt, ki-ki a maga lakásában. Ám ha kellett, kisegítették egymást, olykor a televíziót is együtt nézték. A templomba is együtt jártak.

Continue Reading →

„Megteltek mind Szentlélekkel” (Apostolok Cselekedeti 2:4)

Ahogy engedett a tél hidege, első dolga volt felmászni a torony poros lépcsőin a legmagasabb szintig, ahonnan páratlan szép kilátás nyílt a környező tájra.
Delejes tekintete nyugat felé fordult az anyaország felé, mely édes szeretetével mosolygott. 5 km. mindössze a határ, a szabadság, az igazság, a jövő, a boldogság. A folyó Tisza közepe a természetes határ Trianon-átkos keze óta, de tudta, hogy az ukrán határőrök azonnal tüzet nyitnak, mielőtt még a folyó közepéig elérne, pedig jó úszó volt.
A jogszabály szerint a folyó közepéig ősi ukrán az a föld, szent és sérthetetlen. Azon túl már a magyar világ hívogat.
Tudta azt is, hogy Csengersimánál a román határőrök a Szamosba lövik bele ugyanez elv alapján a szabad világba menekülő magyar fiatalokat.
Ebben a pillanatban megkondultak a harangok túlfelől, hangjuk komoly méltósággal és mégis lágy szépséggel hirdették, hogy rövidesen kezdődik az Istentisztelet.

Continue Reading →