A feddhetetlen talán lassan halad előre, de biztosan jár. Aki siet meggazdagodni, nem bizonyos a dolgában. Az állhatatosan becsületes ember esetleg nem gazdagszik ugyan meg, de békessége lesz, az biztos.Ha mindig azt tesszük, ami igaz és helyes, akkor szilárd talajon járunk és tudhatjuk, hogy minden lépésünknek biztos alapja van.
A református ember az istentiszteletbe az igehallgatáson kívül imádságával és éneklésével kapcsolódik be. A nép nemcsak “szárazon” énekelt, többször áldotta az ő Urát zenekísérettel. Ezért szerepelnek ebben a zsoltárban a zeneszerszámok: citera, hárfa és lant. Az egész közösség ráhangolódott a hangszerek hangjára, valósággal megelevenedett az Isten-dicsőítés és magasztalás. Ma is minőséget ad az istentiszteleteknek a megszólaló orgonahang, amely vezeti az éneklést.
Az élet minden baja onnan ered, hogy nem nyugodtunk bele abba, hogy van bűn. Beszélhetsz az emberi természet nemességéről, de az emberi természetet átjárja valami, ami szemébe nevet minden eszményednek. Ha vonakodsz elismerni, hogy az emberben gonoszság és önzés, valami kétségtelenül rosszindulatú és gonosz lakik, akkor – ahelyett, hogy belenyugodnál, hogy az ellened támad – megalkuszol vele és kijelented, hogy nincs értelme küzdeni ellene.
A Kánai mennyegzőn történő csoda, ami Jézus első csodája volt, sokak számára megbotránkozás köve. Jézus alkoholizmusra tanít mindjárt az elején? Semmiképpen nem! Annyit viszont bátran el lehet mondani, hogy olyan Istenünk van, aki azt adja, amire éppen akkor szükségünk van.
Valamely nép lelkéről hű képet adni nem könnyű dolog. Meg kell küzdeni azzal a kísértéssel, hogy történetbölcseleti fejtegetések megzavarnak és téves útra vezetnek. Nem is lehet ezt a feladatot másképpen megoldani csak úgy, ha megfigyeljük, hogy egy népnek a lelke bizonyos állandó hatásokra miképpen reagál.
A léleknek az a különös természete van, hogy a hozzáütődő hangokra természetének állandó vonásai szerint mindig azonos feleletet ad.
Figyeljük meg, miképpen felel a magyar lélek a harangszóra.