Egy pillanatkép jelent meg előttem e versek elolvasása után. A fáradtságtól, szomjúságtól elalélt pusztai vándorra rátalál valaki, aki friss forrásvizet ad neki, ködös tekintete pedig elkezd kitisztulni és meglátja a közeli oázist. A víz az életet jelenti a fáradt vándornak, a segítő valaki megjelenése által és segítségével, a halál sötétsége helyett megláthatja az oázist.