A missziói parancs alapja Jézus Krisztus tekintélye, nem pedig a pogányok (népek) rászorultsága. Hajlamosak vagyunk arra, hogy Urunkat úgy tekintsük, mint aki segítségünk az Istenért végzett vállalkozásainkban. Urunk teljhatalmú Úr a tanítványai felett. Ő nem mondja azt, hogy a pogányok elvesznek, ha mi nem megyünk közéjük. Egyszerűen ezt mondja: “Menjetek el és tanítsatok minden népet”, menjetek az én korlátlan hatalmam kijelentése alapján, tanítsatok és hirdessétek az Igét a velem való élő megtapasztalás alapján.
Mit gondoltak Jézus ellenségei? Annyi biztos, hogy ők nem voltak elfogultak – legalábbis jóindulatúan nem. Az evangéliumokban azt olvassuk, hogy “figyelték őt”. Megpróbálták saját szavaival elgáncsolni. Jól ismert tény, hogy ha valaki egy vitát érveléssel nem tud megnyerni, hajlamos arra, hogy személyes sértegetéshez folyamodjék. Ha igazi okot nem talál, a rágalom is megteszi. Még az Egyház történetét is elcsúfítja a személyes ellenségeskedés sok sötét foltja. Így tettek Jézus ellenségei is.
Csak ha az Úr Jézust követjük, teljesülhet szívünk vágya, és lehetünk igazán hasznosak embertársainknak. Mennyire szeretnénk Jézus Krisztus sikeres halászai lenni! Szinte életünket is feláldoznánk a lelkek megnyerése érdekében. Sokszor kísért azonban bennünket az olyan módszerek használata, amilyeneket Jézus Krisztus soha nem alkalmazna. Hallgassunk az ellenség tanácsára és engedjünk neki? Ha igen, akkor csak a vizet fogjuk paskolni, de halat nem fogunk egyet sem. Az Úr Jézust kell követnünk, ha valódi ébredést akarunk. Látványos új módszerek, szórakoztatás és hasonlók – ez lenne Jézus Krisztus követése?
Bizonyára sokan úgy gondolják, hogy Krisztus tanítványai nem eléggé meggyőzőek, mint tanúk. Vannak, akik azzal érvelnek, hogy a tanítványok nem voltak elég tárgyilagosak, és szánt szándékkal jobb színben tüntették fel Jézust, mint amilyen ténylegesen volt. Gyakran illették az apostolokat ezzel a rosszindulatú váddal. Bizonyságtételük mégis sokkal értékesebb, mint azt sokan gondolják, és állításaikat nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni. Nyugodtan támaszkodhatunk tanúságtételükre, több oknál fogva is.
Hamvazószerdával beléptünk a nagyböjt kapuján, amikor a lemondások, elcsendesedések, Istennel és felebarátainkkal való kapcsolataink újragondolása ideje érkezett el.
Szent Ágoston mondotta: „Aki megteremtett téged nélküled, nem fog üdvözíteni téged nélküled”
Vagyis Isten az én közreműködésem nélkül megteremtett engem, viszont nem fog üdvösségre juttatni az én saját hozzájárulásom nélkül.
Jézus mindannyiunkra ugyanazzal a szeretettel tekint, csak nem mindenki képes megfelelőképpen viszonozni azt.
Hamvazószerda szürke hamuja arra figyelmeztet, ami sorsunkban törékeny, emberségünkben esendő.
Arra, hogy halandók vagyunk.