Láthatjuk őt tanítványai szűk körében, és a zajos tömeg forgatagában. Látjuk őt galileai szolgálata idején, amikor a sokaság hősként imádja, és erőszakkal el akarja ragadni, hogy királlyá tegye. Követjük Jeruzsálembe, a templom csarnokába, ahol a farizeusok és a szadduceusok összefognak, hogy körmönfont kereszt-kérdéseikkel tőrbe csalják. Ő azonban akár a siker szédítő magasságába szárnyal, akár a keserű elutasítás magányos mélységébe kényszerül, mindig ugyanaz a Jézus. Ő hű önmagához. Nem esik egyik hangulatból a másikba. Ő nem változik.