Feltűnő, hogy azok a történetek, amelyek beszámolnak Krisztus testének eltűnéséről, azt is megemlítik, hogy a testet borító gyolcs nem tűnt el. Különös hangsúlyt helyez erre a tényre János evangélista, aki azon a drámai húsvét hajnalon Péterrel együtt futott a sírhoz. Beszámolója (20,1-20) magán viseli a szemtanú leírásának félreismerhetetlen jegyeit. János megelőzte Pétert és előbb odaért a sírhoz, de azonkívül, hogy benézett a sírüregbe, nem tett semmit, amíg meg nem érkezett Péter is, aki viszont bement a sírba.