Napi ige és dicséret (2023. június 30.)

2023-06-30

Nem különös? Ha nagyon nagy dolog történik a Bibliában, rendszerint így kezdődik: „És…” Azt jelenti: folytatásról van szó. Isten itt valamit folytat. Pünkösd elképzelhetetlen Karácsony-Nagypéntek-Húsvét-Mennybemenetel nélkül. Jézus nélkül elképzelhetetlen a Pünkösd! Itt Jézus Lénye folytatódik tovább.

Akik Jézussal jártak, hallgatták és Őt követték, és akik ígéretet kaptak erre: „…mindig a templomban voltak, és áldották Istent” (Lukács 24,53). Tíz napon át ráhangolódtak, tíz napig együtt voltak a templomban, és akkor érkezett el Pünkösd.

Continue Reading →

„Szívem zsong a szép szavaktól, művemet a királynak mondom el” (Zsoltárok Könyve 45:2)

Minden nép ösztönszerűen érzi, hogy az ő léte nem véletlen műve, nem is emberi akarat eredménye, hanem isteni rendelés.
Ezért hősmondáiban mindenik nép magát valamely szakrális hely magasságából származtatja, ezzel vallja meg hitét saját maga méltóságának és rendeltetésének nagyságáról.
Ez az ösztönszerű sejtelem a Kijelentésben világos és tiszta tanítássá vált.
Magyar voltunk Isten kikutathatatlan teremtő ténye.
Ő parancsolt és lett a magyar, Ő rendelkezett és lettünk magyarokká.
Magyarságunk eredete és magyarázata a teremtés értelem feletti őstényében gyökerezik.
Ennek roppant nagy következményei vannak.

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2023. június 28.)

2023-06-28

Először is ott van arimáthiai József. Titokban Jézus tanítványa volt, a nyilvánosság elé lépett, és Pilátusnál közbenjárt azért, hogy Jézusnak méltó temetése lehessen. Izrael tekintélyes tanácsának tagjai között is voltak olyanok, akik készek Jézusért a római helytartóhoz fordulni. Miért várt eddig? Miért nem lépett elő eme csoport közül, amikor Jézus még élt? Miért hallgatott? El lehet gondolkodni ezeken a kérdéseken a Biblia leírása alapján, de most vele kapcsolatban egy nagyon is emberi (talán jó, talán rossz – döntse el mindenki saját maga) tulajdonságra szertnék rámutatni:

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2023. június 27.)

2023-06-27

További magánügyek, amelyek felett Jézus Krisztus átveszi az uralmat, amikor életünket átadjuk neki, a pénzünk és az időnk. Jézus gyakran beszélt a pénzről és a gazdagság veszélyéről, és erre vonatkozó tanítása bizony elég nyugtalanító. Néha egyenesen úgy tűnik, mintha azt ajánlotta volna tanítványainak, hogy tegyék pénzzé mindenüket, azt pedig osszák szét. Egész biztos, hogy egyesektől ma is ilyesmit vár. Legtöbb követőjének azonban inkább belső elhatárolódást, mint szó szerinti szétosztást parancsol. Az Újszövetség nem állítja, hogy a tulajdon önmagában véve bűnös.

Continue Reading →