„Krisztusban tehát egészen nyíltan megparancsolhatnám neked azt, ami kötelességed volna, a szeretet miatt azonban inkább csak kérlek, mert ilyen vagyok én, az öreg Pál, most még fogoly is Krisztusért.”
Filemonhoz írt levél 8-9 vers
Jézus megérettnek látta az időt arra, hogy a megváltás diadalmenetét megrendezze. Az Írások kezébe adták a kész szózatot; és ki kellett nyilvánítsa, hogy Ő a megígért üdvösség Királya, akinek személyébe és művébe Isten belehelyezte mennyei erőit. Ennek tudatában küldötte el tanítványait a szamárcsikóért, beszélte meg a szent városba való bevonulás részleteit. Odaküldte tanítványait a közeli faluba ezzel a megbízással: Az Úrnak van rá szüksége! Sokszor meg kellene nekünk is éreznünk, mire van szüksége az Úrnak életünkből.
Az ős-eklézsiában olyan erősen fújt a Lélek szele, hogy akadt egy házaspár: Anániás és Szafira, akik ebbe belehaltak. Mindig meghatva gondolok a Cselekedetek könyvére, hogy megírja: már az első gyülekezetben történt zökkenő
Istenedtől kapott hitedhez,
Szüleidtől tanult anyanyelvedhez,
Őseidtől örökölt szülőföldedhez,
Ne légy hűtlen soha.
Az újszövetségi szent könyvek semmit nem mondanak a Boldogságos Szűz Mária Szüleiről.
Néhány névvel találkozunk a rokonságból: Erzsébet és Zakariás, Salome és Zebedeus, de e két szülő nevét nem tudjuk.
Egy II. századi apokrif könyv mondja, hogy Mária édesanyját Annának, édesapját Joachimnak hívták.
A két név jelentése figyelmet érdemel, mert Anna annyit jelent: kegyelemmel áldott, Joachim pedig: Isten megvigasztal.
Ha hibát követtél el, viseld annak veszteségét, de ne cselekedj az Úr akarata ellen. Az Úr sokkal többet adhat neked, mint amennyit elvesztettél, de ha mégsem tenné, elkezdenél alkudozni és vitatkozni Istennel? Amacjá, Júda királya, sereget bérelt a bálványimádó Izráeltől. Isten viszont megparancsolta neki, hogy küldje haza ezeket a harcosokat, mert különben az Úr nem lesz vele. A király kész volt hazaküldeni a sereget, csupán azon bosszankodott, hogy hiába fizetett ki nekik már 100 talentumot. Milyen szégyen!