A film Martin Luther, a XVI. századi keresztény reformáció vezéralakjának életrajza, aki új utakat nyitott a hit felfedezésében. A történet a szerzetesi fogadalomtételnél kezdődik és végigkíséri Luther belső küzdelmét a felszentelés utáni vágy és az egyházi hierarchiában uralkodó korrupció és képmutatás keltette egyre növekvő iszonyodás összeegyeztetése érdekében. Végülis eretnekséggel vádolják, és szembe kell néznie az éppen hatalmon lévő bíborosokkal és hercegekkel, miközben arra buzdítja őket, hogy tegyék elérhetővé a Szentírást az egyszerű hívők számára, valamint az igazságosság és becsületesség útján vezessék az egyházat a hit felé.
Minden nap emberek között töltjük időnket. Vannak emberek, akikkel szívesen vagyunk együtt, akiknek társasága örömet okoz, akikkel megosztjuk gondolatainkat, kicseréljük véleményünket. Ezek alatt a rövidebb, vagy hosszabb együttlétek alatt változunk, formálódunk: erősödünk, megbátorodunk, vigasztalódunk, bölcsebbek leszünk. Így továbblépve pedig még inkább képesek vagyunk mások javát szolgálni.
Vannak, akik azt állítják magukról, hogy a Hegyi beszéd szerint élnek. Ilyen esetben legjobban tesszük, ha jóhiszeműen feltételezzük, hogy ezek az emberek bizonyára sohasem olvasták a Hegyi beszédet: mint valami közhelyet magabiztosan figyelmen kívül hagyták. Egészen másként vélekedett erről Lev Tolsztoj (noha ő is meg volt győződve arról, hogy Jézus azért mondta el a Hegyi beszédet, hogy hívei valóban aszerint éljenek). Bár menthetetlen bűnösnek tartotta magát, mégis hitt abban, hogy lehetséges Jézus tanítása szerint élni.
Három világvárosban, Londonban, Párizsban és New Yorkban állították fel az ókori Egyiptom parádés obeliszkjeit – ezeket hívják Kleopátra tűinek.
A londoni oszlop egyiptomi hieroglifái II. Ramszesz fáraó katonai győzelmeiről emlékeznek meg.
A 21 méter magas gránit obeliszket eredetileg az egyiptomi XVIII. dinasztiából származó III. Thotmesz fáraó állíttatta Heliopolisz városa elé.
Háromezer év alatt megcsodálta sok-sok fáraó, Mózes, vonult előtte Bonaparte Napóleon, míg végül Egyiptom és Szudán uralkodója Mohamed Ali 1819-ben felajánlotta
a Brit Birodalomnak, ami aztán máig ható jogi és diplomáciai bonyodalmat okozott.
Az angolok azt mondták „Most van jó helyen, ők jobban tudnak vigyázni reá mint egykor hazájában, ahol megalkották”.
Pétert Jeruzsálemben mintegy felelősségre vonják, amiért bement egy pogány emberhez. A jeruzsálemi keresztyének még megtartják a zsidó törvényeket, ezért volt furcsa – furcsa? Szinte elképzelhetetlen! – számukra, hogy a pogányok ugyanarra a hitre jussanak, mint ők…