Ilyesmit például akárki megélhetett, nemcsak magam. Rosszul vágták le a lámpa belét; bekormozódott a lámpaüveg. Ejnye, de sötét lett egyszerre, tekint fel az újságból édesapám. Csakugyan, alig lehet a szoba sarkaiba odalátni. Sötét van. Legalábbis azt hinné az ember, hogy nagyon sötét van. Pedig kint az udvaron van még csak igazán sötét, akár a kos szarvában.
Hippói Szent Ágoston püspök (354. november 13. Thagaste – 430. augusztus 28. Hippo, élt 75 évet) a nyugati kereszténység első legnagyobb kisugárzású tudós filozófusa, püspöke, szerzetese, akinek hatása máig fellelhető Európa gondolkodásában, hordozva Platón, Arisztotelész és a sztoikus filozófia legszentebb vonulatát, majd Cicero rómaiságát, melyet kicsit keserűen ad át Hellasz kék ege Ciceronak:
„Nekünk görögöknek már csak egy szép dolog maradt, a műveltség és az ékesszólás, most a te személyedben ez is a rómaiaké lesz” (Plutarchos 4)
Szent Ágoston a modern európai theologiának, tudománynak, szervezésnek úgy lesz előfutára, hogy Hellasz és Róma örökségét meg gazdagítja szépbe szőtt hitével:
„A zene azért van teremtve, mert ez segít szellemi hazánkba visszatalálni, ahonnan jöttünk”
A hívők az úrvacsorát nem olyan testi áldozatnak tartják, ahol Krisztus teste és vére feláldoztatik a bűnök bocsánatára, valahányszor csak az úrvacsora megtörténik. Mert Krisztus csak egyetlen egy alkalommal áldozta fel magát; senki nem áldozhatja fel Őt többször, és nincs is rá szükség, mert az Ő egyszeri áldozata elég hathatós, hogy az egész világ bűnét megbocsássa és elvegye.
Csillogó tavaszi nap volt, a városból hazafelé igyekeztem. Gyönyörű, színes pillangót vettem észre a beüvegezett lépcsőházban. A pillangó nekirepült az üvegnek, ki akarván szabadulni „börtönéből”, oda a szabadba, amit belülről olyan közelinek látott. Kitartottam a kezemet, hogy a pillangó rászálljon, és így ki tudjam vinni. Rá is telepedett, de csak egy pillanatra, de amikor megmozdultam; tovább repült. Végülis a tenyeremmel lefedtem és így vittem ki a szabadba.
A gyülekezet imádságát egy esemény váltotta ki. Nem csak úgy általánosságban imádkozik a gyülekezet, hanem valami imára indítja tagjait. Ennek az imádságnak a hátterében az áll, hogy két apostol – Péter és János, akiket hitük miatt a jeruzsálemi templomőrség letartóztatott -csodával határos módon kiszabadult. Első útjuk a gyülekezetbe vezetett. Az ott egybegyűlteknek beszámoltak elfogatásuk, vallatásuk és kiszabadulásuk eseményeiről.