Teljesedjetek be Szentlélekkel! Ez a pünkösd. De hát ha valóban ezért volt pünkösd, hogyan lehetséges, hogy mégis olyan nagyon kevés érződik a hatásából? Miért van akkor még a hívő emberek életében is annyi fáradtság, erőtlenség, megtorpanás? Egészen bizonyos, hogy nem az isteni erőműből fogyott ki az energia, hanem bennünk van valami hiba. Valahogy olyanformán lehet a Szentlélekkel is, mint annak idején Noé galambjával, amelyik teljesen üresen tért vissza a bárkába az első kibocsátás után, mert nem talált helyet, ahol letelepedhetett volna.
A lengyel Bem tábornok 1848-ban az erdélyi csaták idején mondotta
„Petőfi Sándor az örökkévalóság vándora és követe, éppen ezért egy nagy igazság prófétája.
Az életet hit nélkül élni nem lehet, félelem ellen egyedül a hit nyújt segedelmet.
A félelemben az elmúlás ásít reánk, a hit az élet biztató mosolya.
Mert a hit lényege ebből áll: egyedül Istentől félni, s éppen ezért soha semmi mástól.
Szent István, Hunyadi Mátyás, Bethlen Gábor forró imája a Szentlélek lehelete, amely az Újszövetségből érkezett hozzánk, de a magyar történelemnek nyitó mondata lett a kétezer éves igei biztatás: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”
Petőfi verseit, énekét, imáit hadászatilag egy ezrednél feljebb becsülöm, a Lélek szól belőle.”