A zsoltár – és éppen ebben rejlik kijelentés jellege – a múlandó és az örökkévaló, Isten és ember közötti ellentétet nemcsak létezési, gondolati, elméleti különbségnek tartja, hanem akaratinak, erkölcsinek és lelkiismeretinek is. Az eset óta Isten és az ember úgy áll szemben egymással, mint két hatalmi szféra, hiszen a bűneset lényege éppen az volt, hogy a nyomorult ember, a teremtmény hatalmi szféráját szembeállította az élő Isten hatalmi szférájával, és a parányt lázadásra bírta a Minden ellen. Ebben van a bűn vakmerősége és kockázata, egyúttal bukása és kárhozata, hogy a teremtő Isten szentsége és igazsága ellen a múlandó ember arcátlan vakmerősége lázad fel.