Kifogyhatatlan erő árad Jézus mostani ajándékából, ami a Hegyi beszéd befejezését alkotja tulajdonképpen. Tudom én. te ember, mondja meghitten és teljes szelídséggel, hogy szíved mélyén csak a heppiendet, a jó véget szereted igazán. Megfigyeltelek már régebben, tisztában vagyok vele, hogy téged, nyavalyást nem lehetne úgy magadra hagyni, mint a szegény, de erős hitű és gyermek-bizodalmú Ábrahámot Egyiptom határán; teljes bizonytalanságban. Kertes ház a te látásod Albertfalván, vagy Sashalmon, vagy valahol vidéken, annak a kapuját aztán boldogan nyitod-zárod, ahogy vasárnaponként a templomba mégy. No gyere, tervelgessünk egy olyan kapuról, meg egy olyan házról, amelyben te is megnyugszol és Istennek is kedvére való.