Hónap: 2026 április

„Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.” Ez az örök halálnak a kérdése. Ezt az örök halált, kárhozatot nem középkori módon értjük, mint ahogyan nekem is szokták mondani az emberek: 

– Hát lehet, hogy maga pap és azt gondolja rólam, hogy nem járok templomba és kénköves tóba vetnek, katlanban főznek engem, de én ilyesmiben nem hiszek!

– Tetszik látni, én sem!

– Hát akkor miben hisz?

Continue Reading →

A szenvedés állhatatosságot munkál. Az állhatatosság szó szerint fordítva azt jelenti: alatta maradni, a terheket nem lerázni, hanem hordozni. 

Ma az egyházban túl keveset tudunk a hordozás különös áldásáról. Hordozni, nem lerázni; hordozni, de nem összetörni a súly alatt; hordozni, ahogy Jézus hordozta a keresztet; alulmaradni, s ott lenn – Krisztust megtalálni…

Isten békéje az állhatatosaknál van; az állhatatosság pedig kipróbáltságot munkál. A keresztény élet nem szavakban rejlik, hanem megtapasztalásban. Senki sem keresztény megtapasztalás nélkül. Nem élet-tapasztalatról  van itt szó, hanem Isten megtapasztalásáról. De nem is bármilyen isten-élményről van itt szó, hanem arról a megtapasztalásról, amely a hit és Isten békéjének kipróbáltságából fakad, Jézus Krisztus keresztjének a megtapasztalásáról.

Continue Reading →

Az hiányzott Nikodémusnak is, az hiányzik mindannyiunknak, hogy újra egész valóságos kapcsolatba kerüljünk Istennel, hogy azt az istenarcú ürességet, ami az életünkben tátong, Ő személyesen töltse ki, és Jézus Krisztus pontosan ezért jött el erre a földre, ezért lett emberré, ezért halt meg a kereszten, ezért támadott fel, és ezért hív most minket is, mert Ő ezt az űrt ki tudja tölteni. Ezt az űrt csak Ő tudja kitölteni. De aki vele találkozik, az előbb-utóbb boldogan el is mondja – és meg is látszik rajta – hogy valóban megszűnt ez a hiányérzete.

Continue Reading →

Sok ezer év óta nézi bölcs szemmel, sőt művészi szemmel az ember a teremtett mindenséget s mégis, milyen parányi részét láthatta és csodálhatta meg! Millió meg millió lélekben, az egész föld kerekségén, hány kép, dal, titokfejtő gondolat és szárnyaló zsoltár születhetett, amelyek mind e teremtett világ nagyszerűségét hirdetik. És ennél hányszorta nagyobb azoknak a száma, akik megrendülve érezték a csodát, szemlélték a megjelent szépséget, de nem tudták gondolattá vagy szavakká formálni azt, amit éreztek. Töredezett ujjongásukat elkapta a szél, a boldogságtól szinte fájó sóhajtásaik szállnak ismeretlen csillagok felé, felszáradtak a kihullott könnyek s nem találod a helyet, amelyik templommá vált, mert egy szív édesen tántorgott az áhítattól, amit Isten dicsőségének láttán érzett. 

Continue Reading →

Ebben az imádságban a békesség fejedelmének az országáért könyörgünk. Jézus Krisztus a békesség fejedelme. Azt kérjük, hogy az ő országa jöjjön el.

Figyeld meg, hogy használja a zsoltár az igazság és a béke szavakat. Ugyanarra a dologra vonatkoznak. Ha igazságot cselekszel, azt teszed, ami jogos. De ha azt teszed, ami jogos, úgy találod majd, hogy nem lehetsz békében mindenkivel. Például ha valaki igazságot akar szolgáltatni a nincsteleneknek, akkor elnyomóikat össze kell zúznia (12-14. vers). És csak akkor lesz béke, ha a nincsteleneknek igazságot szolgáltatunk és megadjuk azt, ami jogos. A béke a dolgoknak az az állapota, amikor minden jog szerint történik.

Continue Reading →