Hónap: 2026 május

A haláltól és a pokoltól való megváltás nem végső célja Istennek. Ez túlságosan negatív. Isten szándéka, amikor adta az Ő Fiát, az volt, hogy az új életből jó cselekedetek fakadjanak.

Egy város rekonstrukciója a nyomortanyák lerombolásával kezdődik, de a munka célja az, hogy új házakat emeljenek. A szántóföldeket nem csupán azért szántják fel, hogy a gyomot elpusztítsák. Az új termés betakarítása a gazda célja. Ugyanígy, amikor Isten megváltó kegyelméről szólunk, nem elég az eltüntetett nyomorúságról beszélnünk. Mondanunk kell valamit arról az újdonságról is, mely megjelent. Isten nem csupán azért végezte el valamennyi megváltó munkáját, hogy kiragadjon minket a tűzből. Meg akar minket változtatni, hogy Krisztus képét viseljük.

Continue Reading →

Érdekes egy nagyhírű kultúrtörténésznek a második világháborút pár évvel megelőzően tett kijelentése: „Megszállott világban élünk. És mi tudjuk ezt. Senkit nem érintene váratlanul, ha az őrület egy nap őrjöngésbe váltana, melyből a szegény európai emberiség eltompultságba és megzavarodottságba hullana vissza, miközben még dübörögnek a gépek, de a szellem elköltözött. A jólét növelése, még nagyobb haladás, még több kultúra, technika, műveltség nem segíthet rajtunk. Ami igazán szükséges az egy belső megtisztulás. Az ember szellemi alkata kell, hogy megváltozzék. Új lelkiségre van szükség”. (Huizinga: A holnap árnyékában). Pedig akkor még nem volt atomkorszak.

Continue Reading →

„Aki hiszen Őbenne” kifejezés világosan mutatja, hogy a hit kapcsolat két valaki között. Rendkívül finom, szinte megfoghatatlan és mégis mindennél valóságosabb kapcsolat a hit: „valaki” között, aki hisz és „Krisztus” és a Krisztusban megjelent Isten között, hiszen arról van szó, hogy „valaki hiszen Őbenne”. A hit egy ember és a Krisztusban megjelent élő Isten közötti kimondhatatlan, mindennél világosabb és a Szentírás szerint mindennél jelentősebb kapcsolat, hiszen egy élet, sőt: egy örök élet fordul meg rajta és függ tőle. 

Continue Reading →

Amikor már egészen közel volt Jézus a halálhoz, a jobb keze felől megfeszített gonosztevő megszólalt, és ezt kérte tőle: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a királyságodba!” És Ő, mintha mi sem lenne természetesebb, ezt felelte neki: „Bizony mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.”

Kinek mondta ezt Jézus? Így olvassuk; egy gonosztevőnek. Vajon mivel érdemelte ki ez a gonosztevő ezt a nagy kiváltságot, hiszen egész életében rosszat cselekedett, amit maga is beismert. Már sem lehetősége, sem ideje nincs arra, hogy bármit jóvátegyen, vagy bármi jót cselekedjen. Nem hivatkozhat semmiféle érdemre, amivel Jézust meghatná, és arrafelé hajlítaná, hogy könyörüljön rajta. Ezt nem is teszi.

Continue Reading →