Kisfaludy Károly versében az örök magyar sors szólal meg:
„Büszke fej és büszke szív omlik a Duna partján a jövőtlenség mélyébe”
Gonosz idők gonosz szele elhozta az augusztus 29. napok drámáját:
Keresztelő Szent János életébe, amikor búcsút vett fejétől.
1521. augusztus 29. napja, amikor 72 magyar vitéz marad életben a 700-ból Nándorfehérvár második ostrománál.
1522. augusztus 29. napja, amikor 20.000 magyar, cseh, horvát harcos élete búcsúzik Mohácsnál.
1523. augusztus 29. napja, amikor Buda elestével szabad az út Pozsony és Bécs felé, elkezdődve a 147 éves oszmán uralom.
Úgy kezdődik az ige, hogy az Úr Jézus mondja egy példázatban: „Egy embernek volt két fia.” Ez egy fájdalmas történet, mert nemcsak két fia volt, hanem kétféle. Mert ha két, egyformán gondolkodó fia lett volna, két hűséges, kedves, gerinces, jó gondolkodású, akkor olyan szép lett volna ez a példázat beli élet. De hát az egyik ilyen volt, a másik olyan; és kétfelé szakadt a család.
Miért van az, hogy sokszor kétfelé szakad a csalás? Miért van, hogy sokszor az egyik fiú ilyen, a másik olyan? Miért van az, hogy a történelem folyamán ez a magyar nemzet is mindig kétfelé szakadt? Az egyik a kuruc táborban volt, a másik a labanc táborban, hol itt voltunk, hol ott, de mindig egymás ellen…
A bűn miatt felborult egyensúlyú világban, ahol az erős felemészti a gyengét, Isten határozottan a gyenge mellé áll. Mi mindent tesz a védelmére?
Először: Kijelentése, Igéje szakadatlanul a szegényt, a gyengét, a nyomorultat védi. A Szentírás örök propaganda-irat az elnyomottak és kizsákmányoltak mellett, a legnagyobb vádlevél a hatalmaskodók, zsarnokok és uzsorások ellen. Olvasd, tanuld, hirdesd!
Erkölcsi világrendjét úgy építette meg, hogy az a gyengét védi az erőssel szemben, mert védi a jogot a hatalommal, a szabadságot az elnyomással szemben, a szeretetet a gyűlölettel szemben, s ezeket az alaptörvényeket megtagadni csak nyilvánvaló hazugsággal, árulással, lázadással lehet, ez pedig az égre kiált.
Ez azt jelenti, hogy a mennyben már nem lesznek problémáink és akadályaink fizikai vagy testi korlátozottságok miatt. El tudod képzelni? A nyomorék, a beteg, elsorvadt testek erősek, szépek, elevenek lesznek.
Egyszer volt egy özvegyasszony, aki fiával együtt egy nyomorúságos padlásszobában lakott. Évekkel azelőtt, szülei akarata ellenére ment férjhez és idegen országba költözött.
A férfiról kiderült, hogy felelőtlen és hűtlen, s néhány év múlva meghalt, anélkül, hogy bármit is hagyott volna feleségére és gyermekére. Igen-igen nagy nehézségekbe került, hogy az elemi – az élethez legszükségesebb – dolgokat is összekaparja.
A legboldogabb idők azok voltak a gyermek életében, amikor anyja a karjába vette, s beszélt neki a régi hazában az apai házról. Beszélt a füves pázsitról, a nemes fákról, a vadvirágokról, a szép képekről, a finom ennivalókról.
A gyógyulások gyakran csöndben, Jézussal való bizalmas együttlét közben történnek. Igazi, mély gyógyulás gyakran történik úgy, hogy egyszer négyszemközt maradunk Jézussal.
Jézus a vakot kiviszi a falun kívülre. Kettesben marad vele, de a beteg még nem lát. „Azután szemére köpve rátette kezét”. – Jézus közvetlen kapcsolatot vesz fel a beteggel: érezze azt, hogy Ő jelen van.
A gyógyulás második mozzanata gyakran az, hogy egyszer csak érzed: most megérintett! Lehet egy Igén keresztül, lehet, hogy lényed gyökerében. Szinte összerándulsz tőle. Megérint. Szíven talál. Azután Jézus „megkérdezte tőle…” – Kérdez is! Jézus kérdez. Sokszor kérdezett már tőled is valamit. Lehet, hogy emberen keresztül. „Látsz-e valamit? – Az felnézett és így szólt: Úgy látom az embereket, mintha fákat látnék, amint járkálnak.”