Napi ige és zsoltár (2024. január 3.)

Mélyen érint engem az a csoda, amiről Isten beszél, de azt már igazán nem várhatja tőlem, hogy életem apró részlet-kérdéseiben meg is valósítsam. Amikor meglátjuk Jézus Krisztus érdemeit, talán a kegyes fölény magatartásával mondjuk: Eszményeid magasztosak és mélyen hatnak ránk, de a valóságban nem valósíthatók meg. Mindegyikünk így gondolkodik Jézus Krisztusról saját élete egyes részlet-kérdéseivel kapcsolatban. Jézussal szemben az ilyen aggályoskodás az olyan mulatságos kérdésekből indul ki, amelyeket némelyek akkor tesznek fel nekünk, amikor Istennel eltervezett vállalkozásainkról beszélünk.

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2024. január 2.)

Ez a legkülönbözőbb nyelvekben megtalálható közmondás nem egy javíthatatlan ember cinikus élettapasztalatának a szüleménye, hanem mély keresztényi felismerést fejez ki. Az, aki az év fordulóján nem képes másra, mint hogy számba veszi az általa elkövetett rossz cselekedeteket, és elhatározza, hogy mostantól fogva jobban fog igyekezni – mennyi ilyen “mostantól fogva” volt már! – az még teljes mértékben a pogányság rabja. Az ilyen ember úgy véli, hogy a jóra való törekvés már új kezdet, tehát azt gondolja, hogy egyedül is képes újat kezdeni, amikor csak akarja. Ez azonban veszélyes önámítás.

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2023. december 30.)

Egy esztendő utolsó estéjén valahogy olyanforma érzése támad az embernek, mintha egy hömpölygő folyam partján állnánk és néznénk a víz állandó sodrását lefelé. Mi mindent visz ez a víz magával… mi az, ami elmúlik ezzel az esztendővel együtt? Igazán kivételesen boldog napok és boldog órák, forró pillanatok, a legszentebb vágyaknak áldott és szent beteljesülése; viszi a víz; ints neki búcsút. Újabb emlékek jönnek… milyen jó az Isten, hány könyörgésünket hallgatta meg, mennyi szeretetet pazarolt ránk. Aztán megint más emlékek jönnek, fájó, szomorú emlékek, hány kedves arc…

Continue Reading →