Napi ige (2021. május 21.)

“Ne vétkezzetek!” Krisztus valóban nem olyan szabadságot hozott híveinek, amelyben a szeretetlenség régi életét élhetik ösztöneik és indulataik szerint. A szeretet életét kötelesek élni.
Erre kötelezi őket az engedelmesség. Mert Krisztus parancsoló Úr. Hamis képe van annak Őróla, aki parancsolatai nélkül képzeli el. Nincs köze Hozzá annak, aki nem ismeri fegyelmező erejét. És minden parancsának egy a lényege: a szeretet.

Continue Reading →

„Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek” (Apostolok Cselekedetei 1:8)

Élt egy család a Szatmár-megyei Nagyar községben, hol egykoron Luby Zsigmond a Himnusz költőjével mély barátságot ápolva elhatározta, hogy a Bethlen, Báthory, Rákóczi családok emléke előtt tisztelegve, – kastélya kertjében az ország legszebb rózsakertjét fogja telepíteni.
A magyar néplélek királya, a magyar haza szerelmese, a magyar irodalom üstököse tudott minderről, és úgy gondolta, a maga tehetségével ő is hozzájárul a nagy mű kiteljesedéséhez, miután ellátogatott Nagyar legendákkal szőtt mesevilágába:

Continue Reading →

„János vízzel keresztelt, ti pedig nem sok idő múlva Szentlélekkel kereszteltettek meg” (Apostolok Cselekedetei 1:5)

1944. június 2. napja péntekre esett. A vonatok szép renden futottak be a debreceni Nagyállomás szecessziós épületébe.
Büszkék voltak reá a helybéli kálvinisták, hiszen Pfaff Ferenc építész mérnök övéik után Szeged, Pécs, Miskolc, Pozsony, Kolozsvár állomásait is az európai építészet csúcsára emelte zseniális tehetsége révén.
A szép nyári reggel ragyogó napsütésében legalább 40-50 asszony várakozott a Nagyállomás mögött a Posta bejáratánál. Karjaikon kisgyermekek örültek a szelíd szeretet óvó biztonságának, míg a nagyobbacskák már elunták a várakozást, és húzták-vonták anyjukat ismeretlen kalandok felé.

Continue Reading →

„Ekkor átkarolta és kezét reájuk téve megáldotta őket” (Szent Márk evangéliuma 10:16)

Pedig régi hagyománya van ennek. Már az ókori Görögországban is tartottak ünnepet az anyák tiszteletére.
Angliában az 1600-as években az Anya-vasárnapon köszöntötték az édesanyákat, amely a húsvét utáni negyedik hétvégéjén volt.
Az USA-ban az anyák napját először 1872-ben ünnepelték, végül 1914-ben tették állami ünneppé minden év május második vasárnapján.
Európában a német virágkereskedők szervezték 1920 utáni időkben a népszerű ünnepet.
A MAGYAR NEMZET volt az egyetlen a világon, aki a Mária-tisztelet hagyományaira mint theologiai alapra építette az anyák-napi ünnepeket 1925-től.

Continue Reading →

„Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk” (Apostolok Cselekedetei 4:20)

Petőfi Sándor és Arany János barátjaként a Felvidék elszigetelt kis falujában élte református lelkipásztorként nehéz életét Tompa Mihály, aki a népi-nemzeti költészet jelentős személyisége volt. A Habsburg-orosz által vérbe fojtott dicsőséges forradalom és szabadságharc bukása után bújtatta szegény parókiáján a hazafiakat, vigasztalta a maroknyi gyülekezetet, robotolt a földeken a napi betevőért, miközben az ő életét is a bitófán szerette volna beteljesíteni az ördög Habsburg.
A költők közül az önkényuralom korában ő volt a nemzet vigasztalója. Allegóriáival igyekezett a megbénult költészetet, közéletet, ellenállást felrázni.

Continue Reading →