A jeruzsálemi gyülekezet egységes: csupa zsidóból lett keresztyén. Az antiókhiai “vegyes”: zsidókból lett keresztyének és pogány-keresztyének járnak együtt, egy templomba, egy úrvacsorára, egy gyülekezetbe. A zsidókból lett keresztyének megtartják az étkezésre vonatkozó vallási előírásokat; kóser húst esznek, azaz a mózesi előírások megtartásával levágott állatot. A pogányok nem mennek a kóser-mészárszékbe, hanem inkább a templomok húskimérőjében szerzik be az ennivalót, mert ők szegény emberek, és ott olcsóbb az áldozatbemutatás után megmaradt hús. Azután az egyik zsidószerű ruhában jár, a másik a pogányok öltözékében.
Mindannyiunk életében vannak sötét napok. Ott vannak a csalódás sötét napjai, amikor az álmaid összetörnek és a terveid széthullanak. Vannak sötét napok, amikor az anyagiak vagy a kapcsolataid miatt szorongsz, vagy lehetnek sötét napok egy betegség, vagy egy szeretett személy elvesztése miatt.
Mi minden benne van ebben az ígéretben! Összes szükségletem, a kicsiny és nagy dolgok mind benne vannak ebben az “amit csak”-ban. Jöjj én lelkem a kegyelem királyi széke elé, és halld meg az Úr szavát: “Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm” (81. zsoltár 11).
Mit adott Isten a világnak?, – kérdezhetjük. Jézust adta, hogy általa megszentelje a világot, megmentse a világot, megőrizze a világot.
Ez az egzisztenciális és globális teljesség csak Istenben érhető el. Ehhez ugyanis múlhatatlanul szükség van a hitre, mint rendíthetetlen ősbizalomra, a reménységre, amely a legvégzetesebb reménytelenség közepette is képes reménykedni, és a szeretetre, amely legalább a legnagyobb szükség idején képes lemondani minden partikuláris, egyéni vagy közösségi egocentrizmusról, hogy dönteni tudjon a kozmológiai egyensúly mellett, az emberiség továbbélése érdekében.
Bolygónk globális krízise más és más módon, de minden egyes életben megjelenik az éhezéstől kezdve a bizonytalanságérzésen át az elhordozhatatlan felelősség tudatáig.
Ki vonhatná kétségbe az ószövetségi Ige igazságát: „Ha nem hisztek, nem maradtok meg” (Ézsaiás 7:9)
Az az ember, aki csupán a jóra való törekvésétől vezérelve akar élni, észre sem veszi, hogy az honnan is ered. Fontos, hogy tisztán lássunk. A mi, úgynevezett, jóra irányuló szándékunk tulajdonképpen nem más, mint a gyenge szív szorongásának terméke, amely retteg a rossz cselekedetektől, a bűnöktől, és nagyon is emberi fegyverekkel száll szembe ezekkel a hatalmakkal.