A béna koldus meggyógyításának következménye lett. Nem az bántotta a főpapokat, Annást, Kajafást és a többit, hogy Péterék gyógyítottak, még az sem, hogy tanítottak, hanem az, hogy az élő Jézus, a feltámadott Jézus Krisztus nevében gyógyítottak és tanítottak! Akiről ők úgy gondolták; végképp elintézett ügy, Jézus pere le van zárva, nincs többé. És követői egyszercsak hirdetik: Jézus él! Mindenütt azt híresztelik, hogy ezt a béna embert nem ők, hanem Jézus Krisztus gyógyította meg, az Ő neve állította talpra.
Ébredj testvérem, mert itt olyasmi van, amire nagyon oda kell figyelni! Bölcsnek lenni önmagában is nemes dolog. Itt azonban arról az isteni bölcsességről van szó, amelyet csak maga az Úr adhat. Bárcsak igazán ismerhetném magamat, Istenemet, Megváltómat! Bárcsak olyan bölcsességet nyernék Istentől, hogy a gyakorlatban is megélhetném az Ő igazságát, és az Ő világosságában járhatnék. Vajon értelmes életet élek? Annak érdekében buzgólkodom, amire törekednem kell?
Isten népét az ószövetségi kijelentésben úgy ismerhetjük meg, mint aki a Mindenható által plántált szőlőskert. A nép feladata a gyümölcstermés lett volna, amit elmulasztott véghezvinni. Hűtlennek és gyümölcstelennek bizonyult, ezért az Atya elküldte az idők teljességében az Ő egyszülött Fiát, aki most magáról kijelenti: “Én vagyok az igazi szőlőtő”. Az ember nagyon jól tudja, hogy minden gyümölcsfa fontos része a “tő”. Onnan indul ki minden, ami az adott növény számára fontos életet és táplálékot adó szerepet tölt be.
„Boldog az, aki Isten országának vendége. Jézus pedig a következőképpen válaszolt: Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van! De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem!
A kétlelkű ember Isten igazságát ismeri, de nem engedi életét az által kormányozni. Erről beszél Pál, amikor ezt írja: “Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják.” (Róma 1,18), ahelyett, hogy annak engedelmeskednének.