Világvége – Ha élünk a lehetőséggel

Vége lehetett volna a világnak, csak ragaszkodtunk a viszonylagos rendhez, féltünk az ismeretlentől, nem hittünk egy jobb világ felépítésének lehetőségében!
A régiek (a jelenkori szenzációhajhász, megélhetési jósok szóra sem érdemesek!) üzentek nekünk. A rendelkezésre álló eszközeikkel megírták, mikor, hogyan, és mi lesz azután! De a koruk nyelvezete, gondolkodás módja nem a ma emberének nyelvezete.

Continue Reading →

Adelaidei Magyar Értesítő

Nem csak a módszerváltás óta vándoroltak ki Magyarországról emberek külföldre. Megtörtént ez régebben is. A kivándorlás ténye ugyanaz, kimentek: az okok viszont nem azonosak. Ma a pénz, a „kaland” vonzza az embereket külföldre. Régen többnyire kikényszerültek a magyarok, az üldöztetés késztette őket.
Nem szándékom most a valós okok tárgyalása!

Continue Reading →

A magyarság, mintha csöndben leélné hátralevő életét

Számtalan helyen megfordulok, már csak munkámnál fogva is. Kedvenc hobbimnak élve, figyelem az embereket, figyelem a környezetet, ahol járok, s közben lettem figyelmes egy jelenségre. Már régóta észrevettem ezt, de ilyenformán nem álltak össze a látottak.
A látvány: elnéptelenedő falvak, kisebb községek, ahol túlnyomó részt, romos, omladozó épületek, javításra szoruló családi házak, gondozatlan udvar, gazos, műveletlen konyhakert; rendezetlen utcák, kátyús utak, bezárt, dohos, salétromos épületek: üzletek, szórakozó helyek, intézmények.

Continue Reading →

Gondolatok az Átkosról (1. rész)

De még mielőtt bárki is, a reklámszlogenből a fidesz hazudozására gondolna, nézzen vissza kicsit az eddigi kormányok áldásos tevékenységére, hisz mindegyik elmondta magáról, hogy mennyi jót tettek az országért. Bezzeg az ellenzék!
És hogy, hogy nem, egy-két kormányciklus után a szavazók a kispadra kényszerítették a hazug politika miatt valamennyit. Sajnos, csak kispadra. Onnan ugyanis újra játékba lehet kerülni! Az emberi hiszékenység, a rajongás, a vakság bizony gyakran pályára küldi ezeket a „játékosokat”!

Continue Reading →

„Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság.” /Szent János ev. 8:44/

Egy, a facebookon gyakran tapasztalható jelenség késztetett írásra. Az ember bizony sok esetben csak az orráig lát. Hamar magáévá tesz gondolatokat, és hamar kiálltja világgá átgondolatlanul az okosnak hitt bölcsességet.
Így terjeszt aztán a vallásról, a hitről olyan tényeket, amit ha végig gondolna, és mögé látna az álságos facebook-bölcsességnek, mosolyogva mondaná:
„Távozz tőlem Sátán …” (Szent Máté evangéliuma, 16:23)

Continue Reading →