A székely származású festőzseni jómódú szüleit kifosztotta és bebörtönözte a román kommunizmus Csíkszeredában, majd később átdobták őket a határon, hogy ismerjék meg a népboldogító világ magyar változatát is.
Szász Béla híres orvos akkor azt mondta fiának: „Bandikám, semmink nem maradt, mindenünk odaveszett Erdélyben, nem operálhatok, hiszen a nép ellensége vagyok.
Téged is börtön fenyeget itt, irigyek a tehetségedre, a proletár pedig gonosz és gyűlöletében csak ölni tud. Ahogy tudsz, menekülj nyugatra.”
Velünk született vágyunk valami maradandót alkotni egyénileg és közösségileg egyaránt. Az Örökkévaló Isten felé tartó ember bár ebben a világban él, nem ebből a világból való. (Jn. 17:16)
A kartauzi rend jelmondatában olvashatjuk: Stat crux dum volvitur orbis – Bár a világ forog, a kereszt áll.
1890-1925 között három építész-zseni egy pesti tervező irodában hatalmas ívű fehér kartonok fölött olyan épületeket álmodott hitéből, tanulmányaiból, hagyományaiból, mely a Magyar Királyságot az egyetemes kultúra legfénylőbb nemzetei sorába emelte.
Magyarországi Forradalom emlékére tartott istentiszteletet.
„Bár sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad” – címmel.
Szerette a magyarokat, a szabadság népének tartotta. Dr. Fekete Károly Esperes Úr mondotta egykor: „Szeressétek Lüthit, olvassátok, nagyon jó”, – megtartottam tanácsát, ma már nem hallom senkitől a kommentárjait idézni!
Napi Igénk volt az általam felvett textus, melyről ezt írta a tudós lelkipásztor:
„Mintha egy ütközetet vívnának előttünk, győzelmes áttörés történik, egy erődítmény roskad össze, s méghozzá milyen erődítmény.”
Krisztus után 51-ben segélykiáltás érkezett Macedóniából Európa képviseletében és nevében a két apostolfejedelem felé, hogy induljanak Macedóniába. Szeretnék látni az Úrnak szentelt élet gazdagságát, várják az evangéliumot, várják a segítséget, várják az áldást, olyan személyeket szeretnének látni, akikre Krisztus azt a feladatot bízta, hogy elvigyék az emberek közé jelenlétét.
Szent Péter és Szent Pál az egyház két tartóoszlopa, kik egy megszabadított egyház tanúi voltak.
Jézus megszabadította Pétert a kudarc érzésétől, a bizonytalanságtól, a keserűségtől. Bátorította, hogy járjon a vízen, vesse ki újra a hálót, legeltesse nyáját.
Számomra a Szentírás valamennyi szerzője spirituális géniusz. Lényegtelen, hogy egy próféta pásztor volt-e mint Ámos, vagy egy apostol halász volt-e mint Péter. Magánügy is lehetne akár, – de nem az, – amikor régen többször azt hallottam templomi szószékről: „Ezek a szentírók egyszerű, tanulatlan, iskolázatlan emberek”.
Ilyenkor a gyülekezetet sajnáltam akik aligha érzékelték, hogy „tanult kollégám” éppen őket kezelte szellemi kiskorúként.
A prófétai, apostoli kiválasztás és elhívás maga a kegyelem titkokkal szentelt csodája.
– 1969-ben azt kiáltotta a világ: ember a Holdon!
– 2000 esztendeje pedig Isten a
Földön!