Ft. Makkai Sándor püspök úr erdélyi szolgálata idején népének nagy krónikása lett legendás történelmi regényeivel, briliáns theologiai műveivel, magával ragadó zseniális élet bölcsességével. (1926-1936). A Holt tenger Mezőségének küszködő magyarjai a szórványban, az ország legjobb egyetemeinek tudós magyarjai Nagyenyeden, Kolozsváron, Debrecenben, a világba szétszórt magyarjai a diaszpóra bástyáin számára egyaránt drágák és nagyon fontosak voltak.
Miben áll a siker titka?, az élet értelme?, az ember sorsa?, – ő maga azt élte és vallotta, amit újszövetségi napi igénk rövid perikópája ebben a 7 versben mély tömörséggel, egyszerű realizmussal, tiszta szépséggel leír.
(Szt. Márk ev. 1:32-39)
A mécsesből nem fogy ki az olaj, szüntelenül világol, mert éjt-nappallá téve dolgozik Erdély valamennyi fejedelme, valamennyi püspöke, valamennyi írója és költője, valamennyi faragója és építője, valamennyi édesanyja és leánya.
A Zsoltároskönyv legdrámaibb darabja a 22. Zsoltár.
Olyan ellentét feszül benne, amilyen egyikben sem.
A Zsoltár első fele a legjajgatóbb panasz olyan szenvedésekről, amelyekben a halál jótétemény, a halál éneke.
A Zsoltár második fele a legforróbb diadalének, az élet himnusza.
Szent Urunk egész életével benne élt az Ószövetség könyveiben, ennek a zsoltárnak imádkozással fejezte ki érzéseit és gondolatait.
Krisztus Urunk halálának és feltámadásának tanúi s az első gyülekezet ebben a zsoltárban találta meg kínszenvedésének prófétai formáit, a megcsúfolás, kínzás és megfeszítés egyes részleteit.
Azért a 22. Zsoltár éppúgy hozzátartozik Jézus élettörténetéhez, mint Ézsaiás próféta könyve 53. fejezete.
A helyzet, amiből a Zsoltárszületett egy olyan lelki, szellemi, fizikai állapot mely akaratunktól függetlenül áll elő.
A 22. Zsoltár századokkal előbb egy prófétai vízióban megjósolta a Krisztus halálának részleteit, majd a gyülekezeti szájhagyomány e Zsoltár inspiráció jaszerint alakította a Jézus haláláról szóló hitbéli beszámolót.
Ezt a Zsoltárt és a Passió történetét soha többé egymástól elválasztani nem lehet.
Ez egy kijelentés.
Ez az igeszakasz az Újszövetség egyik legszebb himnusza az egyházról.
Írója az a Péter apostol, aki egyszerű halász emberből lesz Krisztus Urunk evangelista doctusa, kősziklája, pásztora.
Akinek nevét belevésik a pápa halász gyűrűjébe, akinek sírjához kétezer év óta egy világ zarándokol el a Vatikánba, akiből nem sok jót nézett ki a környezete fiatal korában!
Két levele az újszövetségi kánon kincse, de a hagyomány úgy tudja, létezik egy Péter Evangéliuma is az apokrif irodalomban.
„Járuljatok őhozzá, mint mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, amely azonban Isten »kiválasztott és drága«, ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.
Íme, leteszek Sionban egy kiválasztott drága szegeletkövet, és aki hisz benne,nem szégyenül meg.”
A húsvéttól pünkösdig tartó ötven nap arra szolgál, hogy végleg lelki emberré váljunk.
A húsvéti evangélium, Krisztus Urunk mennybemenetele, a Lélek pünkösdi kiáradása önmagunkká válás folyamatát írja le.
Csak a Szentlélek kiáradása után jutunk el teljesen önmagunkhoz. csak akkor ébrednek fel képességeink és lehetőségeink.
A Szentlélek Aki kezdetben a vizek fölött lebegett átjár minket, új teremtéssé válunk, találkozunk saját eredetünkkel, azzal az ősképpel, amelyet Isten teremtett bennünk.
Amikor a Szentlélek leszáll az emberekre egyesíti őket egy olyan közösséggé, melyről azt tanítja Szent Urunk, hogy ti só, világosság és hegyen épült város vagytok.
Az egyház azok közössége, akik együtt tesznek tanúságot Jézus feltámadásáról.
Erre kaptunk küldetést és erőt pünkösd ünnepén.
Mozart muzsikájára és a Hozsanna énekeskönyv szövegével énekelték eleink és énekeljük mi is:
„Fenn a kéklő ég felett, halleluja ámen,
Boldog lelkek zengenek, halleluja, ámen”
Mert Szent Atyánk felemelte és jobbjára helyezte Krisztus Urunkat.
Gyönyörű, átélhető, megélhető hittitok, a kozmikus Krisztus Ő, aki önmagával tölti be a mindenséget.
Mert Istenünk a mindenség Ura, Szentje pedig kozmikus tökéletesség.
Lukács evangéliumának megváltás himnusza, Betánia etikája, az Evangélium Örömódája ez.
Az áldásra felemelt kezű Krisztus emelkedő és ember emelő etikája.
Miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, felvitetett a mennybe, honnan majd 10 nap múlva alászáll a megígért SZENTLÉLEK!