„Ekkor Péter megtelve Szentlélekkel, így szólt hozzájuk:” (Apostolok Cselekedetei 4:8)

Balczó András háromszoros olimpiai és tízszeres világbajnok öttusázó, a Nemzet Sportolója, 12 gyermek édesapja, akit nemes küldetése nyomán bátran nevezhetjük ATHLETA CHRISTINEK, KRISZTUS KATONÁJÁNAK is, egy alkalommal az erkölcsi elismerés értékére utalva azt mondta: „hogy ő már csak a kézfogásával gazdálkodhat.” Dr. Kiss Gergely háromszoros olimpiai bajnok, világ és Európa bajnok vízilabdázó legenda mondotta Hajdúdorogon a szép strand fái alatt egy zarándoklat után: „Csak Kiss Gergő, csupa kis betűvel” Lavotta János az örök garabonciás, a Bolygótűz, a hegedű fenoménja 56 évesen, 1820. augusztus 11. délután összeesik a tállyai patikában.

Continue Reading →

„Péter pedig Jánossal együtt reá tekintett, és azt mondta: »Nézz reánk!«” (Apostolok Cselekedetei 3:4)

Évtizeddel később Szent Pál apostol majd rendszerbe foglalta leveleiben, mely által maga is tanított, gyógyított és vigasztalt!
Történetünk szerint az első pünkösd után Jeruzsálemben vagyunk, hol a dicsőséges Templom Ékes‑kapuján tódulnak ki a gazdagok: papi fejedelmek, pénzarisztokraták, prozelita előkelőségek, akik elegáns mozdulattal kerülik ki és néznek át az elesett szegények között és fölött.
„A ragyogó zsinagóga intézményesen tenyészti és táplálja a kolduló ipart.” (Ravasz László püspök)
De íme feléjük tart két ismeretlen vidéki halász, ruhájukból ítélve galileaiak. Ezektől nem vár semmit az ott ülő béna koldus, csak megszokásból kér valamit.
Szent Péter apostol kimondja a fejedelmi szót: „Nézz reánk!”
„Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében járj!”

Continue Reading →

„Maga a Lélek tesz bizonyságot lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk” (Szent Pál apostol levele Rómába 8:16)

A Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert orvosprofesszor imádsága nyomán életté és ámenné nemesül az apostol kincse, melyet lelkén át szólaltat meg a Szentlélek.
Szent Pál apostol Kr. u. 55-ben Korinthoszban megírja élete főművét, theologusok szerint az Újszövetség legnehezebb könyvét, Augustinus, Luther és Kálvin kedves hitvallását.
A római levél 8. fejezete a Pünkösd himnusza. Hogyan jutott el idáig a fiatal Saul?, a későbbi Szent Pál!
Az apostol mindenek-feletti zsenialitását mutatja, hogy mint Gamáliel rabbi lábainál nevelkedett tudós, tisztában volt vele, hogy a mózesi Törvényből nincs megigazulás.
„Mert ami testtől született, test az, ami Lélektől született lélek az”, – gondolt vissza Jézus szavaira János apostol evangéliumában. Többet akart ennél is mondani.
Ismerte és olvasta a klasszikus hellén világ valamennyi filozófusának művét. Szépek, igazak és megrázóak voltak számára. Tanúsággal szolgált, jó színpadi téma, de nem több.

Continue Reading →

„Megteltek mind Szentlélekkel” (Apostolok Cselekedeti 2:4)

Ahogy engedett a tél hidege, első dolga volt felmászni a torony poros lépcsőin a legmagasabb szintig, ahonnan páratlan szép kilátás nyílt a környező tájra.
Delejes tekintete nyugat felé fordult az anyaország felé, mely édes szeretetével mosolygott. 5 km. mindössze a határ, a szabadság, az igazság, a jövő, a boldogság. A folyó Tisza közepe a természetes határ Trianon-átkos keze óta, de tudta, hogy az ukrán határőrök azonnal tüzet nyitnak, mielőtt még a folyó közepéig elérne, pedig jó úszó volt.
A jogszabály szerint a folyó közepéig ősi ukrán az a föld, szent és sérthetetlen. Azon túl már a magyar világ hívogat.
Tudta azt is, hogy Csengersimánál a román határőrök a Szamosba lövik bele ugyanez elv alapján a szabad világba menekülő magyar fiatalokat.
Ebben a pillanatban megkondultak a harangok túlfelől, hangjuk komoly méltósággal és mégis lágy szépséggel hirdették, hogy rövidesen kezdődik az Istentisztelet.

Continue Reading →

„Tudok nyomorúságodról, és szegénységedről, pedig gazdag vagy” (Mennyei Jelenések könyve 2:9)

A 29 esztendős poeta angelus szólásra emelkedik: lélektől-lélekig, szívtől-szívig, zsenitől‑zsenikig szól a Tündérkert e csodás helyén az angyalok muzsikája kékben és aranyban:

„Fáj a földnek és fáj a napnak,
s a mindenségnek fáj dalom,
de aki nem volt még magyar
nem tudja, mi a fájdalom”
(Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus)

Continue Reading →