„Aki pedig igaz, cselekedjék igazságot ezután is” (Mennyei Jelenések könyve 22:11)

Berlin egyik forgalmas terén lehet olvasni:
„Minden kérdésre válasz Jézus Krisztus, csak az a kérdés, hogy mi a kérdés?”
Ha Isten Jézus Krisztusban teret igényel ebben a világban, akkor Isten ebben a szűk térben foglalja össze a világ egész valóságát, és egyidejűleg kinyilatkoztatja annak végső alapját.
Az egyház szakrális tere a profán világ sötét oldalán nem azért van, hogy elvitassa a világ területének egy darabját, hanem éppen azért, hogy meggyőzze a világot arról, hogy Isten szereti és kiengesztelődött vele.
Az egyháznak nem a térért kell harcolnia, hanem a világüdvösségéért.
Az egyház nem lehet csupán vallási közösség, mely saját ügyéért harcol, mert ezzel meg is szűnik Isten egyháza lenni a világban.
Már I. éves korunkban tanították professzoraink:

Continue Reading →

„Íme, egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol” (Mennyei Jelenések 19:11)

Korunk kor és kórtünete szólalt meg egy avantgárd ifjú szürreális szózatában:
Minek éljek?
Se Istenem, se hazám, se családom.
Kiért haljak meg?, mikor nekem nincs:
Se Istenem, se hazám, se családom.
Az Újszövetség páratlan mélységű és szépségű, egyetlen prófétai könyve az, mely leírja annak a világnak rögvalóságát a 18. fejezetben, mellyel szembesül világunk:
„Elesett, elesett a nagy Babylon, ördögök lakóhelyévé lett, és mindenféle tisztátalan lélek börtönévé, mert féktelen paráznaságának borából ivott minden nemzet, vele paráználkodtak a föld királyai, és eldőzsölt javaiból gazdagodtak meg a föld kereskedői”
(Jelenések 18:2-3)

Continue Reading →

„Itt van helye a szentek állhatatosságának, akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét” (Mennyei Jelenések 14:12)

A lengyel Bem tábornok 1848-ban az erdélyi csaták idején mondotta

„Petőfi Sándor az örökkévalóság vándora és követe, éppen ezért egy nagy igazság prófétája.
Az életet hit nélkül élni nem lehet, félelem ellen egyedül a hit nyújt segedelmet.
A félelemben az elmúlás ásít reánk, a hit az élet biztató mosolya.
Mert a hit lényege ebből áll: egyedül Istentől félni, s éppen ezért soha semmi mástól.
Szent István, Hunyadi Mátyás, Bethlen Gábor forró imája a Szentlélek lehelete, amely az Újszövetségből érkezett hozzánk, de a magyar történelemnek nyitó mondata lett a kétezer éves igei biztatás: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”
Petőfi verseit, énekét, imáit hadászatilag egy ezrednél feljebb becsülöm, a Lélek szól belőle.”

Continue Reading →

„Ha szeretjük egymást, az Isten lakik bennünk” (Szent János apostol I. lev. 4:12)

Festum Trinitatis – Szentháromság vasárnapja, Pünkösd utáni első, Húsvét vasárnapja utáni nyolcadik vasárnap.
Miért ragaszkodunk e bonyolult tanhoz? Hittitok megértéséhez? A felfoghatatlan értelmezéséhez?
Kérdéseinkre a Heidelbergi Káté 25, pontja: azért olyan drága kincs számunkra a Szentháromság tanítása, „mert Isten az ő Igéjében úgy jelentette ki magát, hogy ez a három különböző Személy: az egy, valóságos és örök Isten.”
Aki tehát vallást tesz a Szentháromság Istenről, az Isten Igéjét veszi komolyan.
Augustinus: „A Szentháromság tana a hit szabálya”
Kálvin: „A Szentháromság Isten ismeretének tiszta képe”

Continue Reading →