A régi finn népi dallam megszentelt sorainak áldó igéivel köszöntöm Testvéreimet Drága Advent küszöbén, Szent Karácsony ünnepére várva, az egyházi év kezdetén. MARAN-ATHA Jővel Urunk Jézus Régi szép havas decemberek jutnak eszünkbe, amikor még tisztább, igazabb, emberibb volt a világ!
Vágytunk a családi találkozásokra, névestékre, örültünk egymásnak, – mert szerettük egymást!
Vágytunk a hittanórákra, a betlehemezésre, a tiszta hideg időben a szánkózásra, – mert szerettük egymást!
Vágytunk a templomi Istentiszteletekre, Urvacsoraosztásra, Újfehértón mind három felekezet temploma zsúfolva volt minden ünnepen, – mert szerettük egymást!
Eukleidész Platon Akadémiáján tanult Athénban, az egyiptomi hellenisztikus matematika atyja volt, aki Alexandriában matematika iskolát alapított Kr. e. 280 körül.
E fiatal zseniális tudós az Elemek c. művében definiálja az egyenesek párhuzamosságát.
23. definíció: „Két egyenes párhuzamos,ha azok egy síkban fekszenek és mindkét irányban meghosszabbítva nem metszik egymást”
A két és fél évezredes problémát okozó 5. posztulátum pedig kimondja:
„Ha egy egyenes úgy metsz két egyenest, hogy az egyik oldalán keletkező belső szögek összege kisebb két derékszögnél, akkor e két egyenes a metszőnek ezen oldalán meghosszabbítva metszi egymást.”
A párhuzamosok problémája a térben és a végtelenben azért fontos, mert megértése nélkül nem jöhetett volna létre az űrkutatás, távközlés, modern építészet.
Egyiptom királya Ptolemaiosz megkérdezte Eukleidészt,hogy : „Van-e valami könnyebb módszer a geometria elsajátításához mint az Elemek c. könyvének olvasása?”
Eukleidész válasza : „A geometriához nem vezet királyi út”
Délvidék egyik kis Tisza-parti településének hűséges lelkipásztora hívő presbitereivel elindult a település határába, hogy összegyűjtse a második nagy háború partizán-vérengzései alatt kivégzett drága eleik csontjait. A folyó áradása alámosta a temető partjait, keserves napok végeztével egy közös nagy ládában vitték az emlékek nyomorúságát.
A felépülő Emlékmű szövegén tanakodtak. Kik állítják, kiknek? Hova kerüljön? Miből legyen az anyaga? Kit hívjanak meg az anyaországból? Melyik napra tegyék?
Kik készítsék el? Ki tudják-e fizetni a költségeket határidőre? Lehet-e még retorzió ennyi év után is? Mit szól a többségi társadalom? Mi legyen a felirata?
Nehéz, súlyos kérdések ezek. Egy keservesen lerobotolt élet a semmiért, 80 évvel később még a temetés tisztessége is lélekpróbáló fájdalmakat éget Trianon-átkos csillagzata alatt.
Krisztus Urunk hűséges tanítványai egy csöndes órán letelepedtek Boldogasszony lábaihoz, és szelíd szavakkal kérték:
„Beszélj nekünk Szent Fiadról, mesélj Jézusról, taníts bennünket,hogy növekedjen a hitünk. Ahogy mondottad nekünk először Kánában: »Bármit mond nektek, tegyétek meg«.
Senki nem tud annyit Fiadról, mint Te. Mi mindnyájan szívünkben hordozzuk, de Te szíved alatt is hordoztad Galileában az Angyali Üdvözletet, Magnificattal válaszoltál reá.
Kedves és boldog vagy ég és föld előtt, nagyon szerethet Isten, hogy a legdrágábbat bízta Reád!
Olyan különös volt elhívásunk, amit nehezen értünk ma is. Miért éppen minket?, egyszerű halászokat, egy vámszedőt, egy Róma ellen lázadó zelotát szólított meg?”
Megrendítő jelenete az Újszövetségnek, mikor legnagyobb, leghíresebb, leghitelesebb szereplői térdre esve imádkoznak MÁSOKÉRT!
Életért, egészségért, gyógyulásért, vigaszért, családért, nemzetért, egyházért, békességért, világért, jövendőért. Szabadságért, kiengesztelődésért.
„Szeress nagyon, hogyan, tudod Te jól azt,
mint Nap havat, amit magába olvaszt”
(József Attila)