Kategória: Igei útravaló hazafiaknak

Ekkor Ézsaiás próféta elment Ezékiás királyhoz, és megkérdezte tőle: „Mit mondtak ezek az emberek, és honnan jöttek hozzád?”
Ezékiás így felelt: „Messzi földről, Babilóniából jöttek hozzám.”
Ézsaiás így szólt: „Mit láttak a palotádban?”
Ezékiás így felelt: „Mindent láttak, ami csak a palotámban van, semmi sincs a kincstáramban, amit meg ne mutattam volna nekik.”
Akkor így szólt Ézsaiás Ezékiáshoz: „Halld meg a Seregek Urának igéjét. Eljön majd az idő, amikor mindazt elviszik Babiloniába, ami a palotádban van, és amit elődeid gyűjtöttek mindmáig, semmi sem marad meg.
Ezt mondja az Úr!
Utódaid közül is, akik tőled származnak, elvisznek egyeseket, és udvari szolgák lesznek Babilonia királyának a palotájában.”

VII. Gergely pápa és IV. Henrik német-római császár vitája, majd háborúskodása (1075) egyre súlyosabbá fajult.
A pápa az egyházi tisztségek vásárlása bűne miatt több német püspököt megfosztott méltóságától, valamint megtiltotta a világi invesztitúrát. Az akkor világ két legnagyobb ura és hatalma döntőbírónak az apostoli magyar királyt, Szent Lászlót kérték fel.
Vállalta e hálátlan szerepet, és habozás nélkül a pápa oldalára állt, neki adva igazat, bár katonailag IV. Henrik császártól függött.
Később egy apátnak írt levelében fájdalmas őszinteséggel tárta fel lelkét, hogy egy király döntéseinek meghozatalában maradhat-e bűntelen?

Continue Reading →

Ákos, a magyar szívű népszerű zenész nyilatkozta az alábbi történetről: „Ha eddig nem lettem volna hívő, ettől a történettől biztos azzá váltam volna.”
De mi is az a történet, amely 410 esztendővel később is ilyen mély nyomot hagyott a nemzet lelkében?
Mit kellett ahhoz tudnia és éreznie 21 éves hősünknek?, – hogy az események után 200 évvel később tőle tanult és vett példát gróf Széchenyi István és vele utazó barátja, báró Wesselényi Miklós, akiket összekötött a hazaszeretet, a barátság, a politikai munkásság, a haza felemelkedésének lázas terve.
A korabeli Angliát járva tapasztalták, hogy az ipari forradalom, a vasút, a gőzgépek, a bányászat és a kereskedelem hova emelte a fél világot gyarmatosító Brit Birodalmat.
Szepsi Csombor Márton 1595-ben született Szepsiben. – Késmárkon, Nagybányán, és Göncön végezte tanulmányait,majd bejárta Erdélyt.
Tanító Telkibányán, aztán nagy elhatározásra jut 21 éves korában, hiszen bőkeblű és dús eszű volt Márton, a sas pedig kedveli a magasságot, és kerüli a legyeket.

Continue Reading →

Márai Sándor mondotta: „A legtöbb, amit egy férfi egy nőnek adni tud, az az ideje.
Több, sokkal több, mintha tárgyakkal halmozza el, mely unalmas, mulandó és szánandó.
Az idő a legfőbb érték, melyet fontos a közügyekre nézve, a haza javára nézve, a családra nézve egyaránt, ahogyan a legnagyobb eleink tették.”
A zsinagóga rabbija ismerte a nagy író mondását és meghirdette, hogy ki-ki lelkiismerete szerint ajánljon fel életéből néhány évet egy súlyos betegnek, azokat adjuk össze és segítsük meg vele hit testvérünket, atyáink istene nagyra fogja értékelni cselekedetünket.
Nekünk nem sok az a néhány év, de ha összeadjuk a sok kicsit, az nagyot fog dobni testvérünk életesélyein. A magyar történelem egyik legkiemelkedőbb tehetségű hadvezére 1407-ben született és 1456. augusztus 11. napján pestis járványban halt meg pár héttel a dicsőséges diadal után 49 évesen!
Szülei Hunyadi Vajk és Morzsinai Erzsébet nevelése példaértékű volt.
Mindenkitől a legjobbat tanulta meg. Legyen az személy, legyen az nemzet.
Tökéletesen átveszi a cseh huszita, szerb és török harcmodor minden fortélyát.
A Törökverő Hunyadi felesége Szilágyi Erzsébet lett,gyermekeik pedig a tragikus sorsú László és a dicsőséges Mátyás király.
Hazafisága mindent elmond a családról, hogy soha a Magyar Királyság történetében nem összpontosult senkinek a kezében 4 millió kataszter hold föld, csak a Hunyad-Ház kezében, és ők annak teljes javadalmát a haza védelmére, a török elleni küzdelemre fordította.

Continue Reading →

A modell a firenzei hajléktalan alkoholista Luigi Barbuno, akinek szenvedő arca és lelke az emberiség bűnbánatát hordozta.
„Signore Munkácsy krisztusinak látott, éheztem, szememből égőn kiáltott a szenvedés, a nyomor, a tehetetlenség, a kilátástalanság.
A karácsonyestét együtt töltöttük a műteremben, pedig ezer meghívója volt Párizs legfelsőbb köreiből.
Beszélni kezdett gyermekkoráról, inaséveiről, hazájáról, akkor tudtam meg, hogy magyar, és ugyanilyen szenvedésen ment keresztül mint én.
Soha ilyen tehetséges művésszel és ilyen jó emberrel nem találkoztam, mint Signore Munkácsy.”
Luigi Barbuno
(Holttestét 1934-ben 90 éves korában rongyokban találták meg a Szajna egyik hídja alatt)

Continue Reading →

Mire gondolhatott e dal szerzője? – amikor történelmi tapasztalatát, a gazdag Zürich magyarjának magányát, Ungvár halálra szánt magyarjának sorsát filozofikus mélységet járva papírra vetette!
300.000 magyar népdal született századok alatt, melyet őriz a kotta, a múzeum, a hanglemez, az emlékezet, a sors. Egy kis egyszerű vers, mely nem költő műve, de a hegedű húrjai varázsolták tovább a magyar sorsot valahol, és megszületett a sokadik csoda,egy népdal.

Sallay Mihály: Este, ha lefekszik, álmodozzon rólam

„Este ha lefekszik, álmodozzon rólam.
Aranyhal leszek egy elátkozott tóban.
Eressze hálóját a tó fenekére.
Halásszon ki engem, hálás leszek érte.
Szívből kívánom, hogy legyen szerencséje.

Holnap este újra álmodozzon rólam.
Prímás leszek majd egy fényes mulatóban.
A legszebb nótánál könny hull a vonóra.
Nem gyógyít meg engem, csak a maga csókja.
De reggel,ha felébred, ne meséljen róla.

Holnapután már csak azt álmodja rólam.
Koldusszegény vagyok, akár csak valóban.
Éjfél után várom, hangos ima szóval.
Bánatos utcában, nádas vityillóban.
De ha nem jön többé, ne álmodjon rólam.

Éjfél után várom, hangos ima szóval.
Bánatos utcában, nádas vityillóban.
De ha nem jön többé,ne álmodjon rólam.”

Continue Reading →