„Én is kérdezek tőled valamit” (Szent Máté apostol ev. 21:24)

Jézus szerette hazáját, megsiratta.
Isten Országát hozta el és képviselte földi küldetése során, mely felette áll a nemzet államoknak, – de és viszont – tanítványait a Föld országaiba küldte ki. Nemzetekhez, népekhez, nyelvekhez, kultúrákhoz, vallásokhoz kellett missziót és evangéliumot vinni.
Az ötödik parancsolat igéje: „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád te néked”
Az ősök tisztelete Isten parancsa számunkra, mely tágabb értelemben kifejezi az előttünk járt nemzedékek munkáját, építését, fáradozását.
Örök érvényű ima és hitvallás kell legyen számunkra Kölcsey Ferenc szava: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül”
Arad 13, majd 153 mártírjának imája és búcsúja családjuktól és hazájuktól megrendítő erejű görög dráma, római eposz, és magyar ballada.

Continue Reading →

„A húsvét ünnepe előtt tudta Jézus, hogy eljött az ő órája” (Szent János apostol ev. 13:1)

A húsvéti ünnepkört megelőző 40 napos böjti időszak egyfajta számvetés Krisztus Urunk és népe életében.
Élete végéhez közeledve az ember átértékeli a világot, tetteit, terveit, kudarcait, céljait.
Tanítványai hallgatták Jézus tanításait, látták csodatételeit, gyógyításait, aztán elgondolkodhattak mint egykor Vörösmarty Mihály egyik híres versében:
„Ment-e a könyvek által világ elébb?”
Ő maga adja meg a választ egy másik helyen:
„Rakjuk le hangyaszorgalommal amit Agyunk az ihletett órákban teremt”

Continue Reading →

„Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak” (Szent Péter apostol I. lev. 4:10)

Híressé lett annak a kis hittanos falusi fiúnak a szava, aki így felelt a szentek ügyében feltett kérdésre.
„Azok a szentek, akiken a napfény átvilágít.”
Amikor ezt mondotta, a falujában épült templom színes ablakaira gondolt, amelyeken apostolok, szentek alakja volt látható.
Mindig nagy élmény volt számára, amikor bent volt a templomban és kívülről átragyogott a napfény az ablakokra festett ólomkeretes ablakokon.
Gyermeki lelkében így született meg az idézett meghatározás a szentekről.
Elmondhatjuk: a legnagyobb tudományossággal sem lehet ennél pontosabb meghatározást adni arról, hogy miként lesznek szentté a szentek.
Nem csupán ők verejtékeznek ki saját erejükből valami emberfelettit, hanem átsugárzik rajtuk valami embe feletti!

Continue Reading →

„Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan” (Szent Pál apostol lev. Galatákhoz 5:1)

Szent Ágoston mondotta: „Aki megteremtett téged nélküled, nem fog üdvözíteni téged nélküled”
A Galaták kelta eredetű nép törzsének leszármazottaihoz írta az apostol harcias, szenvedélyes, igazságtól fűtött levelét Kr. u. 55-56-ban.
A Római Birodalom része volt ekkor Ankara, hol már 350 éves múltra tekintett vissza itteni életük, vallásuk, kultúrájuk.
A fiatal keresztény gyülekezetet és népet elnyeléssel és beolvasztással fenyegette a zsidó-prozelita törvényesség kultusza, mely nem válogatott eszközeiben.
Csel, erőszak, tudomány, elvakultság, szenvedély, lejáratás, fenyegetés, üldözés, tönkretétel, hitelrontás ott volt tarsolyukban.
A judaista misszionáriusok végső célja volt, hogy a friss kereszténységet beolvasszák a zsidóságba, bármi áron.
Minden elveszett volna, amiért Jézus Krisztus erre a földre jött: szeretet, áldozat, kereszt, váltság, evangélium.

Continue Reading →