A láthatatlanra és az örökkévalóra nézve az apostolt elfogja a honvágy az ő igazi hazája után, pedig szereti a földit is, de tudja, hogy az véges térben és időben. E megrabolt térben és szűkre szabott időben sötét árnyként nehezedik reánk a magyar októberek szomorú emléke.
Az aradi Golgota hervadása, a Corvin-köz vérbe-könnybe gázolt szabadságvágya ott dereng egy Paál László festményen. A 33 évet élt bolyongó székely lángész megkérdezte Barbizonban a festőkirályt: „Rövid már a hátralévő időm, mit fessek még meg Miska?” – Munkácsy Mihály hosszan nézte hajszolt barátja sírba zuhanó életét, erőt vett könnyein, majd ezt mondta: „Fesd meg a magyar októbereket, sorsokat, fájdalmakat. Fesd bele nyomorult sorsod, mindent fess bele, ami fáj neked, ami fáj nekünk”
„Szerémség, Bánság, Bácska, a Tisza legszebbik folyása, az ország éléskamrája, magyarok hazája” – Az első nagy háború poklába a Monarchia rosszabbik fele rántotta bele az ezer éves Magyar Királyságot! 1914 őszén a Vajdaság eme kincses-házából elindult meghalni egy családból öt fiú! Egyik Krasznoszjarkban esett hadifogságba, majd onnan Vlagyivosztokba sodorta a front gonosz szele. Innen már Japán és Ausztrália partjai közelebb voltak, mint áldott Magyarország.
Jani biztosra vette, hogy soha nem látja többé munkába-gyászba rokkant drága szüleit, négy fiú testvérét, két nővérét.
Kis népeknek mindig és mindenütt azonos a sorsuk. Ha nagy népek szomszédságába kerülnek, vagy csatlós államokká kell válniok, vagy egyenlőtlen harcban elvérezniök, kis népek között mindig új háború és mindig új szövetséges.
Ebben az élethelyzetben, – az erdők rejtekében, a katakombák mélyében, a hegyek oltalmában – Luther szerint egy zsoltár olvasása vagy éneklése közben minden szenteknek a szívébe látsz. Boldog örvendezések, szívszaggató siralmak, zordon kilátások, keserű panaszok, bűn és halál rettenetes hatalma, kárhozat mélysége: ez az együttes ezerváltozatú orgonajátékként szól hozzánk. Éppen neked szól, és sokszor éppen úgy, ahogy te mondanád.
Szent Nemzetünk történelmének egyik tragikus napja, Magyar Golgotán végződő katasztrófája, gyászba boruló tiszta igyekezete: 1849. október 6. Arad Emlékeznünk, írnunk, beszélnünk, imádkoznunk és sírnunk kell fölötte. Nekünk még vérrel írta be a Lélek, csontjainkba rekesztett tűz, mint a régi prófétának a mennyei üzenet.
Itt Alsó-Józsán is egy utca-név táblája őrzi a Maros-parti városban 171 esztendeje történt sátáni Habsburg leszámolás karamazovi aljasságát. – Október 6. utca.
Igényesen, felkészülten, tisztelettel áthatott kegyességgel mutatta be a Kossuth Rádió vallási műsorában a szerkesztők. Katholikus egyház részvételét és hazafias helytállását az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc tisztító tüzében.
Szent II. János Pál pápa szolgálatának kezdetén interjút adott a világ nagy hírügynökségeinek a céljairól, terveiről, álmairól. Lengyel származása, nyitottsága, közvetlen emberi természete miatt rendkívül népszerű volt már érseki szolgálata alatt is Krakkóban.
Legfontosabb feladata az egyháznak, hogy Európát újra evangelizálni kell. – mondotta 1978-ban. Az elvilágiasodás 1789 óta tart, de drámai méreteket mostanra öltött (1978).
Nem vonzó a közösség, unalmas, múltba révedő, az értékek visszájára fordultak, a tekintély kiveszett. Kultuszhelyek üresek, hivatástudat gyengül, mustármagnyi sincs a hit. Ez a válság nem csak az egyháznak, hanem a nyugati társadalmaknak, végső soron a világ egészének válsága. Minden megkérdőjeleződött, zuhanórepülésben vagyunk.
A világnak ma újból égetően szüksége van lelki ébredésre. Ez egyedüli reménység az emberi faj életben maradására, továbbélésére.