Akármilyen régen elszakadtunk attól a földtől, akármennyi képréteg torlódott fel lelkünkben a mindennapi élet fárasztó munkájában, akárhogyan hajtott a sors bús szele idegenből-idegenbe, lelkünk legmélyén ott élnek és világítanak gyermekkorunk legkedvesebb emlékei.
Mikor aztán nagy-nagy csendesség borul a lelkünkre, vagy pedig olyan pillanatok jönnek, amelyekben lényünk legbensőbb mivolta rendül meg, ezek a képek felemelkednek és széthintik a maguk elveszíthetetlen világosságát.
Fébének neve kiemelkedik azok közül, akiket az apostol a távolból köszönt, mint egyik első példája annak, milyen áldott feladatokat tölthetnek be a nők Krisztus szolgálatában. Egy egész gyülekezetnek volt a “szolgálója”, diakonisszája. Sokan emlegették hálásan, maga az apostol is, milyen odaadással “fogta pártjukat”, amikor szeretetteljes gondozásra volt szükségük. Férfi az ő helyét nem tölthette volna be!
„Az ér el igazi sikereket, aki különb világot hagyott maga után, mint amelyet ő talált születésekor, aki mindenben a legjobbat adta önmagából” szól Arisztotelész mához is szóló ókori bölcselete.
1703. augusztus 14. napjának estéjén Nagybánya osztrák urai jegyzőkönyvet vettek fel, mely hivatalos pontossággal rögzíti a városvezetők gyűlöletétől fűtve a következőket:
„Pintea, a románból magyarrá lett legendás havasi betyár Rákóczi nevében ostromolta a kuruc szabadcsapat élén Nagybábya pénzverdéjének kapuját, ott halálos lövést kapott.
Mivel ő az ország útján sok ártatlan vért ontott,ő neki is vére az ország útjában az kapu előtt kiontatott, teste pedig, mint gonosztevőnek tisztesség nélkül temettessék el a Várdombon kívül.”
Rossz idők kemény embereket hoznak, a kemény emberek jó időket hoznak, a jó idők gyenge embereket hoznak, a gyenge emberek rossz időket hoznak.
Mai napra rendelt ószövetségi Biblia-olvasó kalauzunk szerinti szakaszunkat többször elolvastam, mely Ezékiel próféta könyve 22. fejezete.
Mikor az élet megkezdődik, már el van döntve sorsa. Minden emberi lény annyi milliárd lehetőségnek a keveréke, amennyit, amennyit kitesz minden ősében feltalálható változatosság. És ebben a milliárd lehetőségben soha nem változó mintát, alkatot jelent az illető ember egyénisége, amelyet nem ő szerzett meg, amelyet nem neveltek belé, hanem magával hozott.