„Kezeink munkáját tedd maradandóvá” (Zsoltárok Könyve 90:17)

A Magyar Kultúra Napját 1989. január 22. óta ünnepeljük. Annak emlékére, hogy a 33 éves költő-zseni Isten és hazája iránti szeretetét Himnuszba imádkozta. 1823 január hava különös mélységből nézett le a Földre. Ringatá a dajka Kiskőrösön a 21 napos Petőfi Sándort, Alsósztregován a 2 napos Madách Imrét és arról értekeztek az angyalok, hogy ha Kölcsey Ferenc Himnuszán felnőve alkotni kezdenek, abban az országban jó lesz magyarnak lenni.
‡ A MagyAr Katolikus Lexikon szerint: „A szentpáli időkben a himnusz szó azonos jelentésű volt a zsoltárral és az ódával”
Szent Ágoston is ebben az általános értelemben határozta meg a himnusz fogalmát: „HIMNUSZNAK MONDJÁK AZ ISTEN DICSÉRETÉT ÉNEKBEN”
Cs. Varga István szerint: „A ZSOLTÁROK KÖNYVE A HIMNUSZ MŰFAJÁNAK REPREZENTATÍV GYŰJTEMÉNYE”

Continue Reading →

„Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő reám tette jobbját, és így szólt:” (Mennyei Jelenések Könyve 1: 17)

Azt tapasztaltam, ahol nem Isten lakik, ott megszűnik az emlékezés, elkopik a nemzet. Azért imádkozunk, hogy emlékezzünk, és ott legyen szívünkben az Isten.
Holló László festőművész (1887. március 6. Kiskunfélegyháza – 1976. augusztus 14. Debrecen) Munkácsy Mihály géniusza és a világhírű nagybányai festőiskola egyik legragyogóbb örökségének méltó hordozójaként 40 nyarat töltött Tiszadadán 1928-1968, ahol Tízesztendős szolgálatunk alatt a régi barátok és modellek elmeséltek olyan titkokat, amelyeket a festmények legdrámaibb színei tudtak csak vissza adni.
A folyó Tisza kettős kanyarulatának szelíd íve, a hozzá vezető Temető út és a parókia kertje életre kelt a magyar világ legszentebb hagyományaival és fájó emlékeivel.

Continue Reading →

„Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm” (Szent Lukács ev. 3:22)

Anyaszentegyházunk január 6. napján ünnepli vízkeresztet, amely Jézus istensége megnyilatkozásának napja, egyben a karácsonyi ünnepkör zárónapja is. A népi elgondolás sokszor kapcsolja hozzá Jézus megkeresztelkedésének ünnepét, a napkeleti bölcsek látogatására vonatkozó megemlékezést, valamint az Úr Jézus első csodatételét.
A vízkereszt, görögül epiphania, – az egyik legősibb keresztyén ünnep, amely Jézus megjelenésének, kinyilvánulásának momentumait kapcsolja egybe a napkeleti bölcsek imádatával, kik az egész emberi nemzetséget szimbolizálják. Látjuk megkeresztelkedését a Jordán folyóban, majd első csodatételét a galileai Kánában, hol a menyegzőn a vizet borrá változtatta.

Continue Reading →

„Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre!” (Zsoltárok Könyve 100:5 )

Nemes Felvidék Hanva parókiájának csöndjében és bánatában született egy óesztendő végén Arany János és Petőfi Sándor barátjának e zakariási himnusza.
Két kisfiát megkeresztelte, majd két és négy évesen el is temette őket.
Szerette volna magasba tartott életüket Zakariás pap gyermekének régi példája nyomán beteljesülve látni: „Te pedig kisgyermek a Magasságos prófétája leszel, az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd útját”

Continue Reading →

„Mi tehát azért szeretünk, mert Ő előbb szeretett minket” (Szent János apostol I. Lev. 4: 19)

A karácsony gondolat körében valami örökkévaló igazság mutatja meg magát. Valami olyan igazság, amelyik bele van építve az egész világba, nélküle a szív nem lehet boldog, s titokzatos módon összefügg a világ értelmével és az élet céljával: Istennel.
Egy ősrégi, egyszerű, szerény, tiszta és becsületes volt az a part, ahova hosszú évezredek adventi várakozása után megérkezett Szent Urunk:
Hozta magával Ádám bujdosásának hangos szívverését, az ősevangélium reménységét, a 10 parancsolat Sion ködébe vesző messzeségét, Mózes végtelen magányát, a próféták prófétai igehirdetéseit, a zsoltárok imádságos költészetét, a szenvedő Jób feltámadásba vetett hitét, Ézsaiás próféta Szűz Máriáról szóló jövendölését, Jeremiás próféta könnyeit az elpusztult Templom és Város fölött, Ezékiel próféta látomását az eljövendő Isten Országáról!

Continue Reading →