„Mindennek megszabott ideje van” (Prédikátor Könyve 3:1)

Még lelkünkben cseng Szent Karácsonyünnepének Angyali Üdvözlete,melyre válaszul megszületett Szűz Mária szívének boldog Himnusza, mely egyetlen „Igenje” által Ő lett a Szentháromság kedvence.
Karácsonyi lelkünk mélyen becsüli Szent József gondoskodó szeretetét a nagy nyomorúságban, elutasításban és a kirekesztés keserű óráiban.
A Szent Család szállást keres sorsa nem csupán népi hitéletünk ima kilencede, de már előre vetítette Keresztelő Szent János mártír halálát, Szent István diakónus megkövezését a zsinagóga népe által, az apostolok üldözését és kínhalálukat.
A magyar karácsonyi népénekek spirituális látása egyedülálló módon érez fel a Mennybéli Felséges Isten égi ajándékára Jézus Krisztusra, és édesanyjára Boldogasszony Anyánkra. Nem vagyunk árvák, van édesanyánk.

Continue Reading →

„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást.” (Szent János apostol ev. 13:34)

Nagy öröm látszott beteljesedni Joachim és Anna életében, hiszen Mária nevű gyermekük élete egy egészen új világ kezdete.
Az angyalok számára felfoghatatlan, az emberekre nézve felséges, örök idők óta elrejtett dicsőséges titok, Anna ölébe oda helyezi az isteni leányzót, a gyermekként hordozott Máriát, kit a minden idők Királyának hajlékául szemelt ki, kihez tiszta szívvel esdünk így kiáltván: „Imádd, mint a kereszténység Szószólója, Fiadat és Istenedet érettünk, hogy üdvözítse lelkünket.”
MENNYBŐL JÖVÖK MOST HOZZÁTOK,
ÉS ÍME, NAGY JÓ HÍRT MONDOK,
NAGY ÖRÖMET MAJD HIRDETEK,
MELYEN ÖRVEND TI SZÍVETEK

Continue Reading →

„Azzal küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek” (Apostolok Cselekedetei 26:18)

Az egész Újszövetségnek ez a vers foglalja össze legnagyszerűbben Jézus Krisztus tanítványainak missziói munkáját.
A Kárpát-medence tíz Református Egyházkerületének Elnöksége, vagyis püspökei és főgondnokai jegyezték aláírásukkal a Generális Konvent ünnepi körlevelét, mely az igei nyitány után így folytatódik:
„Azt tapasztaljuk, hogy a világ egyre mélyebbre süllyed az értelmetlenségbe, és mindig meglepődünk, hogy van lejjebb.
Vannak, akik azt akarják, hogy rettegjünk, ne gondolkodjunk, üres bábuk legyünk, akik a hiábavalóságokkal vannak elfoglalva.
Azt akarják, hogy a karácsonyunk is legyen üres: külső csillogással, de belső sötétséggel teljes.”

Continue Reading →

„Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt” (Ézsaiás próféta 40:5)

Szent időben, szent helyeken, szent alkalmakon várjuk a legszebb ünnepet, Krisztus Urunknak áldott születését, melyet csak Isten zsámolyánál tudunk megélni.

„A szabad tűzhelyen, a betlehemi majorban, hajladozik a tűz aranylángja. Csordapásztorok melengenek a tűznél, melynek a fénye átvilágít az időn, és emlékezni serkent engemet is.
Az áradó örömben úgy ringott a völgyben a falu, mint a békesség tava. S a tóban egybegyűlt a tizenkét zsenge pásztor, mint tizenkét aranyhal.
Elindultunk kövér örömmel, s miközben úsztunk a patyolat estében, felzengett szívünkben az ének.
Szállott az ének, és zengedezve hirdette, hogy a betlehemi hírmadár a mi falunkba is hullatott egy tollut.

Continue Reading →

„Te pedig kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel” (Szent Lukács ev. 1:76)

Advent második vasárnapján megrendült lélekkel a olvassuk az apostol hitvallását:

A szeretetben élők mélyre látnak
A reménységben élők messze látnak
A hitben élők minden másképpen látnak

„Hitben járunk, nem látásban” (II. Kor. 5:7)

A legnagyobbak a legszebben így látják a legigazabbat:
„Minden világ a Mérhetetlen része,
az Isten is a Lélek Egy-Egésze.
S szépségfáimra miért-varjak ülnek.”

Continue Reading →