Aki őrzi lelkében 56-ot és világgá sóhajtja bánatát, az Árpád Fejedelem vitéze, Hunyadi János Fejedelem kereszthordozója Kapisztráni Szent Jánossal, Nagyságos Rákóczi Ferenc Fejedelem imádkozó társa Rodostó asztalos műhelyében.
Leszáll a debreceni Nagyállomáson a faluja nyomorúságából érkező fiatal és látja Petőfi Sándor szobrát a Petőfi téren, felballag a (Vörös-hadsereg) Piac utcán és látja a Kossuth Lajos szobor-kompozíciót a Kossuth téren, felnéz a Nagytemplomra és megszólal lelkében a Függetlenségi Nyilatkozat.
Akármilyen régen elszakadtunk attól a földtől, akármennyi képréteg torlódott fel lelkünkben a mindennapi élet fárasztó munkájában, akárhogyan hajtott a sors bús szele idegenből-idegenbe, lelkünk legmélyén ott élnek és világítanak gyermekkorunk legkedvesebb emlékei.
Mikor aztán nagy-nagy csendesség borul a lelkünkre, vagy pedig olyan pillanatok jönnek, amelyekben lényünk legbensőbb mivolta rendül meg, ezek a képek felemelkednek és széthintik a maguk elveszíthetetlen világosságát.
„Az ér el igazi sikereket, aki különb világot hagyott maga után, mint amelyet ő talált születésekor, aki mindenben a legjobbat adta önmagából” szól Arisztotelész mához is szóló ókori bölcselete.
1703. augusztus 14. napjának estéjén Nagybánya osztrák urai jegyzőkönyvet vettek fel, mely hivatalos pontossággal rögzíti a városvezetők gyűlöletétől fűtve a következőket:
„Pintea, a románból magyarrá lett legendás havasi betyár Rákóczi nevében ostromolta a kuruc szabadcsapat élén Nagybábya pénzverdéjének kapuját, ott halálos lövést kapott.
Mivel ő az ország útján sok ártatlan vért ontott,ő neki is vére az ország útjában az kapu előtt kiontatott, teste pedig, mint gonosztevőnek tisztesség nélkül temettessék el a Várdombon kívül.”
Rossz idők kemény embereket hoznak, a kemény emberek jó időket hoznak, a jó idők gyenge embereket hoznak, a gyenge emberek rossz időket hoznak.
Mai napra rendelt ószövetségi Biblia-olvasó kalauzunk szerinti szakaszunkat többször elolvastam, mely Ezékiel próféta könyve 22. fejezete.
Mikor az élet megkezdődik, már el van döntve sorsa. Minden emberi lény annyi milliárd lehetőségnek a keveréke, amennyit, amennyit kitesz minden ősében feltalálható változatosság. És ebben a milliárd lehetőségben soha nem változó mintát, alkatot jelent az illető ember egyénisége, amelyet nem ő szerzett meg, amelyet nem neveltek belé, hanem magával hozott.