Ebből feltétlenül le kell vonnunk bizonyos következtetéseket. Ez azt jelenti, hogy a bűnbocsánatot sem vallásos szertartásokkal, sem jócselekedetekkel nem lehet kiérdemelni. A keresztyénség későbbi évszázadaiban mégis sokan beleestek a jézusi hit e karikatúrájába. Így érthető, ők miért nem látnak alapvető különbséget a keresztyén evangélium és a keleti vallások között. A vallást érdemszerző intézménynek tartják. „Segíts magadon, s az Isten is megsegít” – mondják. Ezt a gondolkodásmódot azonban lehetetlen összeegyeztetni Krisztus keresztjével.
A szeretet, amelyről az evangéliumban – minden filozófiától eltérően – szó van, nem az emberi kapcsolatok egyik módszere, hanem bekapcsolódás és bevonódás egy eseménybe, mégpedig Istennek a világgal való közösségébe, mely Jézus Krisztus által teljesült be. A „szeretet” nem Isten elvont tulajdonsága, hanem Isten megvalósult szeretete az ember és a világ iránt. A „szeretet” nem is emberi tulajdonság, hanem valós összetartozás, együttlét az emberekkel és a világgal, Isten irántam és embertársaim iránti szeretete alapján.
A huszadik század gyermeke nagyon jól tudja, hogy az anyag legkisebb része az atom. Minden nép a parányi, a nagyon kicsi kifejezésére mindig keres egy szót, amikor hasonlítja valamihez. A magyar, mint földmívelő nép; a mákszemhez hasonlítja: olyan kicsi, mint a mákszem. Palesztina népe a kis dolgot a mustármaghoz hasonlította. Nekik közmondásszerűen a mustármag fejezte ki a kicsiséget.
Amikor az asszony elindult üres vedrével a kúthoz, nem tudta, hogy Jézussal, az Isten Fiával fog találkozni. De Jézus tudta. Jézus látta azt is, amikor ez az asszony elindult üres vedrével. Jézus tudta, hogy találkozni fognak. Jézus látott téged is, amikor elindultál hazulról ma reggel. Talán üres vederrel, üres szívvel, talán szomjas lélekkel, bánattal, vagy talán éppen örömmel, hálaadással a szívedben. Életünk találkozásait nem tudjuk előre; ezek Isten naptárában vannak feljegyezve. Boldog találkozás volt akkor, amikor megismerted életed társát. Aznap reggel még nem tudtad, de Isten tudta, Isten rendezte ezt a találkozást. Ilyen boldog találkozás volt az is, amikor először szoríthattad magadhoz gyermekedet.
Néhány éve, egy télen az egyik szobanövényünk elpusztult. Kitettük az elszáradt növényt a garázsba azzal a szándékkal, hogy majd később kidobjuk. Egy tavaszi napon azt vettük észre, hogy a halottnak hitt növény néhány szép, zöld levelet hajtott. Élt! Amíg a hideg garázsban telelt, nagyon kevés fényt kapott és semmi vizet. Ez a látszólag barátságtalan környezet pont azokat a körülményeket biztosította számára, amire szüksége volt, hogy újjáéledhessen. Mi már rég lemondtunk róla.