Gulyás Lajos református lelkész, 1956-os mártír és családjának tiszteletére

Írta: Dr. Rácz Jolán

2017.11.04.

Gulyás Lajos 1918-ban a felvidéki Kisújfalun született, 1942-ben Deákiban nősült és 1957-ben  háromgyermekes apaként Győrött kivégezték. Ezzel a visszatekintéssel a mártírlelkészre és családjára emlékezünk, hatvan évvel ezelőtti történéseket beszélünk el okulásul és emlékezetül.

Zavaros korok tanulságai

Amikor a családfő korán hal meg, a hátramaradottak sorsa megpecsételődik. Legtöbben még sejteni sem tudjuk, milyen az özvegyen maradt hívő asszonyok sorsa nemzet- és egyháztörténelmünk fájdalmas korszakaiban. Különösen azon asszonyoké, akiknek férjét erőszakos halál ragadta el, akiknek a gyász közepette is bírni kellett a terheket. A bibliai Naómihoz hasonlóan sok névtelen, egyedül maradt asszony tapasztalhatta meg a kegyelmes Isten külön figyelmét. Az igazság az emberi történelem utólagos kincse. Többnyire későn derül ki és mérhetetlen szenvedés az ára. Időnként, szűk pár évre, évtizedre megnyílnak a lehetőségek és nevükön lehet nevezni a dolgokat. Az elhallgatás és elhallgattatás ideje is letelik.

A zavaros korok kitermelik és hatalomhoz is juttatják a diktatúrára hajlamos, beteg lelkű vezetőket, akik hatalmuk megőrzése érdekében semmilyen embertelenségtől nem riadnak vissza. Ám, ahogy a viharos tenger is partra veti a szemetet, úgy a diktatúrák és diktátorok is elnyerik méltó jutalmukat, a történelem szemétdombjára kerülnek. Pusztításuk azonban, mint a radioaktív sugárzásé, több generációt megmérgez, és hosszú ideig érezteti hatását. Az önkény és mártíromság összetartozik. Az önkényben az igazság esik gyalázatba. Nem csupán az eszme, hanem az eszmét vállaló ember is.  Ezek a zavaros korok sok emberáldozatot követelnek. Hatvan évvel ezelőtt is ez történt. Alighogy elhalkult a hadiárvák és özvegyek jajkiáltása, újabb áldozatokat követelt a gonoszság. Református egyházunknak is vannak 1956-os áldozatai, árvái és özvegyei. Ilyen mártír volt a kegyetlenül és igazságtalanul kivégzett lelkipásztor, Gulyás Lajos is.

Gyermekkora, családja

Gulyás Lajos 1918. február 4-én született Kisújfalun (Nová Vieska, Szlovákia, Érsekújvári járás). Szülei Gulyás Lajos és Kovács Erzsébet. Egy nővére volt. Apja huszonöt holdas nagygazda. A Gulyás család erős református család volt. Részt vállalt az egyház és a falu életében. A zömmel református településen az egyház presbitériuma a községi elöljáróság feladatait is ellátta. Önéletrajza szerint apját 1942-ben „a nácik megölték”, olyan súlyosan bántalmazták, hogy a kórházi ágyon belehalt sérüléseibe. Ez az esemény nem megfélemlítette, hanem inkább erősítette bátorságát és igazságszeretetét. A Csehszlovákiához történt újbóli elcsatolás után a családot háborús bűnösnek nyilvánították és vagyonelkobzásra ítélték. Nagyon korán, huszonnégy évesen nehezült rá a két asszony, özvegy édesanyja és nővére sorsa iránti felelősség.

Tanulóévei

Elemi iskoláit Kisújfalun, a református iskolában kezdte. Ebben a „veteményeskertben” Tóth István rektor és Nehézy Károly lelkipásztor egyengették a fiatal, tehetséges ifjú útját. Hitbeli érlelődésére nagy hatással volt az a bel- és külmissziós tájékozódás, ami akkor Kisújfalun a napi élet része lehetett. Az érsekújvári reálgimnázium diákja volt nyolc éven át, itt érettségizett 1937-ben. Majd teológiai tanulmányokat folytatott a losonci református teológiai szemináriumban, melyet aztán Pápán fejezett be. Jelleme formálódásához a pápai évek nagyban hozzájárultak. „Lelkes, a jót kereső, de egészségesen kritikus hajlamú ember vált belőle.” A két lelkészképesítő vizsga sikeres letétele után joggal mondhatjuk, hogy hitben, lélekben, tudományokban, hazafias érzésben megerősödve indult el a lelkipásztori pályán. A bécsi döntéssel a régi egyházi rend is helyreállt, mint kitűnt, csak egy kis időre.

Pályája

Segédlelkészi szolgálatát 1942 februárjában kezdte el Felsőgelléren. (Holiare, Szlovákia, Komáromi járás) Ez év májusában házasságot kötött Deákiban Puskás Gabriella református tanítónővel. Szeptemberben együtt érkeznek meg Balatonszepezdre. Nagyon szerettek itt élni, sok barátot szereztek. Itt születtek gyermekeik, Ildikó, Csilla és Anikó. Ez a 75 lelket számláló kis közösség, ahol hitoktató és lelkipásztor, Zánka filiája volt. Itt éli meg első letartóztatását, a feleség önéletrajzában olvasható: „Uramat a nyilasok 1944-ben elhurcolták és börtönbe zárták, de kiszabadult és visszakerült családjához.” Tudatosan ellenszegült mindannak, aminek hamisságáról meg volt győződve. Egy ideig még nem riasztották a következmények. Erős küldetés- és közéleti felelősségtudattal élte napjait. „Amikor 1945 márciusában öt éjszakán keresztül néhány szovjet repülőgép Taszárról felszállva szinte szünet nélkül bombázta Szepezdet, Gulyás Lajos ott dolgozott a tüzek oltásánál, nem törődve azzal, hogy a gépek közéjük lőnek.”

1948. május 15-én az osztrák határ melletti Levélre helyezték a felvidéki és erdélyi telepesekből és menekültekből szerveződő gyülekezet lelkigondozására. Munkássága révén megalakult a levél-mosonszolnoki társegyházközség, amelynek beiktatott lelkipásztora lett. 1952-től Rajkán és Hegyeshalomban is ő látta el a szolgálatot 1956. december 19-ig vezetett levéli lelkipásztori naplója szerint. A Győr-Sopron-Pápai Egyházmegye megbecsült lelkipásztora volt. Számos emlékezetes felszólalása volt a lelkészértekezleteken, melyeket a lelkésztársak együttérzése és a hivatalosok nemtetszése kísért. Az egyház belső, beszervezett ellenőrzés alá került, elvesztette autonómiáját. Bátran bírálta a hivatalos egyházat, amiért kiszolgálja az uralkodó, istentagadó rendszert.

A szólás és véleménynyilvánítás szabadságához való jogát bátran gyakorolta akkor is, amikor a többség már meghunyászkodott, és szemrebbenés nélkül belement a hazugságba. Gyorsabban, mint a hatalom gondolta volna, kialakult a látszategyház, a látszatkeresztyénség, ám a megtévesztés és árulás ellenére a tisztán látók külföldön is pontosan tudták, hogy mi a helyzet. Sokan szorgalmazták a megújulást, a missziói szabadság visszavételét, köztük Gulyás Lajos. „Lelkészi, közéleti s politikai szolgálatát nehéz különválasztani. Személyiségének karaktere ezeket voltaképpen egybezárja”.

A koncepciós per

Míg Gulyás Lajos halálos ítéletéhez eljutunk, szükséges kitérni a mosonmagyaróvári sortűzre. Az egész borzalom előzménye október 25-én az akadémisták néma szimpátiatüntetése, mely másnapra népakarattá egységesülve koszorúzni ment az 1848-as emlékmű felé. Ahogy az ország számtalan városának megannyi intézménye, így Mosonmagyaróváron is a többi intézmény után a laktanya is sorra került, hogy énekszó kíséretében a vonuló tömeg leverje róla a vörös csillagot. Ám a Hazádnak rendületlenül éneklését itt sortűz szakította félbe, majd gránátok is robbantak. A második sortűz már hátulról érte a tömeget. Holttestek és sebesültek feküdtek, amerre a szem ellátott. A várost a Győrből érkező nemzetőrök szabadították fel és a megmagyarázhatatlan sortüzet érthető, de megengedhetetlen lincselés követte. Gulyás Lajos nem volt jelen sem az események előtt, sem alatta. Éppen Felvidéken volt, szeretteinél Kisújfalun. Csak másnap érkezett és igyekezett a lincshangulatot lecsillapítani, ennek köszönhetően Máthé Lajos főhadnagy az ő segítségével menekült meg.

A november 4-i intervenció őt is lesújtotta. Elfogatása 1957. február 5-én történt a levéli parókián. Harminckilencedik születésnapját ünnepelte, amikor állambiztonságiak törtek a házra és elhurcolták a győri börtönbe. Koncepciós pert folytattak ellene. Tízoldalas kézzel írt vallomása mély hitéről, tiszta, becsületes szándékáról tanúskodik. Első fokon a Győr Megyei Bíróság 1957. június 10-én a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetésének és kétrendbeli gyilkosságra való felbujtás bűntettében bűnösnek mondta ki, halálbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Máthé Lajos, a megmentett ávós tiszt vallomását a bíróság nem vette figyelembe, miszerint az óvári lincselőktől való megmenekülését Gulyás Lajosnak köszönheti. Lelkészi hivatása szitokszónak számított a tárgyalásokon. Kulák származása, klerikális neveltetése ugyancsak súlyosbító körülménynek. A felbujtás vádat másodfokon elvetették és hazaárulásra változtatták. A kegyelmi kérelmet pedig elutasították.

Halála, újratemetése

1957. december 31-én Győrben, a börtön udvarán kivégezték. Holtteste a sopronkőhidai rabtemető jeltelen sírjába került. Innen rehabilitálása után, csodával határos módon, leányai igyekezetének is köszönhetően exhumáltatták. Újratemetése 1991. május 11-én nagy részvéttel és tisztelgéssel megtörtént Levélen.

Felesége, lányai

A feleség Puskás Gabriella, 1918. április 5-én született Németdiószegen (Sládkovičovo, Szlovákia, Galántai járás). Apja pályaőr volt a Diószeg-Pusztafödémes közti őrházban. Az elemi iskoláit nagyszüleinél, Deákiban végezte. Pozsonyban az általános tanítóképzőben érettségizett. Huga és édesapja korán meghaltak, Gabriella 1938 augusztusában édesanyjával Deákiba költözött. 1942. május 18-án kötöttek házasságot Gulyás Lajossal Deákiban. Ettől kezdve életútját férje sorsa határozta meg. Miután a lányaik felcseperedtek, Gulyás Lajosné az új szolgálati helyükön, Levélen az állami iskolában kezdett el tanítani, a lányok is ide jártak iskolába. A családfő a levéli naplóban sokat és kedvesen ír feleségéről, lányairól, előmenetelükről.

Az apa letartóztatásának őszén a családnak el kellett hagynia a levéli parókiát, az egyházi hatóság a lelkészi állást megüresedettnek nyilvánította. A feleség szigorú rend szerint meglátogathatta férjét a börtönben, küldhetett neki csomagot, mozgósított minden lehetséges segítséget, hogy férje halálbüntetését enyhítsék.  Volt néhány bátor jóakaró is, köztük ügyvédje, akik tartották a lelket az asszonyban, mindhiába. A kényszerképzetektől hajtott vérszomjas istentagadók befejezték, amit elkezdtek. Az elárvult család Lébénybe költözött. Testi, lelki megnyomorításuk csak ezután következett. A némaság, a szégyen és a fájdalom ötvöződött a kitaszítottsággal. Az özvegynek az elhunyt édesanyja után örökölt családi vagyont nem sikerült áthoznia Deákiból. A lányok sikeres felvételi vizsgák után sem juthattak be megfelelő középiskolákba. Fellebbezésnek pedig helyt nem adtak. A sok kicsinyes bosszú mellett azonban Istennek voltak áldott, láthatatlan emberei, akik lelkiismeretükre hallgatva segítették őket. Az özvegy nem keresett új társat. Lányainak és férje emlékének élt. A bírósági ítélet megsemmisítését sem érte meg, 1987-ben Győrben elhunyt.

Végtisztesség

Az őszi hónapok sok gyászt rejtegetnek. Gyászoljuk az elmúlást és jobban keressük az igazságot, keressük azt, ami örök. Emlékezésünkben most egyházmegyénk és egyházkerületünk tartozását is törlesztjük egy megkínzott, megalázott, kifosztott lelkészcsalád életútjának felidézésével. Közülünk valók, tőlünk rabolták el, minket is megfosztottak sorsukban, sorsuk a mi újkori felvidéki Keresztelő János-sorsunk is. Gulyás Lajos lelkipásztor sírjára úgy fonjuk meg az emlékezés koszorúját, hogy keressük Isten üzenetét példája által, derekunkat felövezve igazságszeretettel. Gyilkosainak igazsága mára egetverő hazugság. Életútját és mártírhalálát illesse megrendült tisztelet, emléke legyen áldott és megbecsült közöttünk.

A képek forrásai:
felvidek.ma

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük