Hitünk hősei és halhatatlanjai (2.) Ulrich Zwingli

Ulrich (Huldrych) Zwingli 1484-ben született a svájci Wildhaus községben. Iskoláit Baselben és Bernben végezte, majd a bécsi és baseli egyetemeken tanult. Elsősorban a bölcsészettel és a humanizmussal foglalkozott.

1506-ban Glarus plébánosa lett, itt figyelme a középkori teológiáról fokozatosan a Szentírás felé fordult és egyre inkább azonosult a reformáció tanaival. 

1516-tól a híres svájci búcsújáró hely – Maria-Einsiedeln – papja lett. Itt szót emelt a szentképek tisztelete, a búcsújárások, a búcsúcédulák árusítása ellen, majd bátor fellépésére felfigyelve innen hívták meg 1519-ben, a zürichi főtemplom plébánosának, ahol már – a kor szokásaitól eltérően – folytatólagosan magyarázta a Bibliát. Legfontosabb célja az igehirdetés volt, szolgálatába való beiktatásakor azt mondta, hogy a „megváltó Krisztus történetét” szeretné prédikálni és ezt a szándékát megvalósítva Máté evangéliumának folytatólagos magyarázatába kezdett, ezzel eltért az általános középkori gyakorlattól, amely mindig az adott vasárnapra rendelt evangéliumi szakaszt vette alapigének. Luther Márton iratait folyamatosan és alaposan tanulmányozta, ezek nagy hatással voltak prédikációira is.

Egy pestisjárvány során ő is megbetegedett, azonban csodával határos módon felgyógyult, ennek okán még alázatosabban fordult Isten felé. Kiadta a böjt, a papi nőtlenség, a szentek tisztelete ellen és a Szentírás tekintélye mellett szóló prédikációit – ezzel ő maga is reformátorrá vált.

1525-ben jelent meg fő műve, a “Kommentár hamis és igaz vallásról”. Ezután Lutherhez hasonlóan bevezette a német nyelvű prédikációt, hogy a nép a saját anyanyelvén ismerhesse meg a Biblia üzenetét. Bevezette, hogy a hívek az úrvacsorát két szín alatt vegyék: nemcsak a kenyérből, hanem a borból is fogyasztottak.

Luther Mártonhoz hasonlóan ő is elítélte az úrvacsora katolikus értelmezését, s egyetértett vele abban, hogy Krisztus kereszthalála egyszeri, tökéletes áldozat volt, amely bűnbocsánatot szerzett az azt hittel elfogadó emberek számára. De míg Luther azt tanította, hogy az úrvacsorai kenyér és bor vételekor Krisztus testileg van jelen, addig Zwingli szerint ezek csak jelképek, az úrvacsora maga pedig csupán emlékezés Isten kegyelmére. Ez a kérdés feloldhatatlan ellentétként volt jelen kettejük között, egy 1529-es hitvitájukon sem sikerült megegyezniük.

A vallási reformokkal egyidejűleg  a politikai téren is sokakat igen közelről érintő reform mozgalmat indított. Mint honfi nagy veszélyt látott hazájára, de honfitársainak erkölcsi életére nézve is a svájciak azon szokásában, hogy pénzért, zsoldosként beálltak idegen fejedelmeknek, főként a pápának, a francia királyoknak, Milánónak szolgálatába s csupán anyagi haszonért készek voltak embertársaikat, sokszor az ellenfél táborában zsoldoskodó saját testvéreiket is gyilkolni. A vallási visszaélésekkel együtt ő ezt is erős ostrom alá vette, mely ostrom növelte híveinek is, de az évi zsold elvesztését féltő ellenségeinek is a számát. A zürichiek mellette voltak; a kanton hatósága 1520-ban egyfelől megtiltotta a bűnbocsátó leveleknek a kanton területén való árulását, másrészt a papoknak meghagyta, hogy csupán az evangéliumot prédikálják.Miután fellépett 

a böjt, a papi nőtlenség ellen is (ő maga is megnősült), kiállt a templomokban levő szobrok, képek, az oltár eltávolításáért, ezekről a kérdésekről a zürichi Főtanács nyilvános vitát rendezett azzal a céllal, hogy a Zwingli által hirdetett tételeket megcáfolják. A vitán mintegy 600 egyházi és világi személy jelent meg, de Zwingli tételeivel szemben csak a hagyományt és a zsinat tekintélyét tudták állítani, így a Főtanács Zwinglit nyilvánította győztesnek. 

A vitákat azonban nemcsak így, békés módon rendezték, illetve törekedtek rendezésükre; Zwingli 1531-ben, a svájci katolikus és protestáns kantonok közötti konfliktus egyik véres összetűzésében, a kappeli csatában vesztette életét.

Zwingli emlékműve a kappeli csata helyszínén

Áldás, békesség!

Hegedűs Lóránt