a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában 1953-ban érettségizett IV. a. osztály 70 éves érettségi találkozójára, 2023. június 3-ára
Alapige: „Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak el, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézsaiás 40, 28-31.)
Kedves Testvéreim, kedves Barátaim!
Hetven éve, hogy ennek az iskolának a falai között letettük az érettségi vizsgát és beléptünk a nagybetűs életbe. Akkor tényleg nagybetűs volt az élet, hiszen hazánk idegen megszállás alatt, a megszállókat kiszolgáló diktatórikus rendszerben élt, ahol nem a jog és az igazság érvényesült. Dúlt az osztályharc és mi nem számíthattunk arra, hogy tehetségünknek és szorgalmunknak megfelelően fogunk érvényesülni a középiskola után ránk váró életben. Az pedig, hogy egyházi iskolában érettségiztünk külön gyanússá tett bennünket a rendszer szemében. Heroikus küzdelem és különös isteni segítség kellett ahhoz, hogy 40 főt számláló osztályunkból nagy százalékban végezhettünk felsőfokú tanulmányokat. Visszatekintve életpályánkra, örülhetünk annak, hogy érettségink után hét évtizeddel, 88-89 évesen kilencen életben vagyunk. Tegnap kapott szomorú hír szerint tízedik élő barátunk, Deák László agyvérzés miatt elhunyt. Az örökkévalóságba távozott szívünkben is él. Egyperces néma felállással tisztelegjünk emléke előtt. Öten jelen tudunk lenni, néhányan hitvestársunkkal. Külön öröm számunkra, hogy a minden élők útján elment társaink özvegyei közül is van, aki megtisztelt bennünket jelenlétével.
„Elfáradnak és ellankadnak az ifjak,” hát még a „szép korúak”, vagy, ahogy érettségiző korunkban az ilyen életkorú emberekre mondtuk volna, hogy az „aggok”. Egy-szóval nem szégyen az, ha elfáradunk, és netalán megbotlunk, hiszen alapigénk szerint „még a legkiválóbbak is megbotlanak”. Fogadjuk meg és vigyük magunkkal 70 éves érettségi találkozónkról az ige tanácsát, ami egyben vigasztalás is és így szól: „De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak el, járnak, és nem fáradnak el.” Ámen.
Dr. Csohány János