„Áldjad én lelkem az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” (Zsoltárok Könyve 103. :2)

Segesvár óvárosa

Magyar Testvéreim!

Az új esztendő hajnalán az Örökkévaló Istenbe vetett hittel, az Ő útmutatásában és gondviselésében bízva imádkozom azért, hogy mindnyájan sikerekben, megvalósításokban és egészségben gazdag esztendőnek örvendjünk.
Ilyenkor jelképesen az idő küszöbén állva gondolataink két irányba fordulnak. Egyfelől értékeljük a megtett utat, másfelől a vizek fölött lebegő párában a jövő kontúrjait fürkésszük, mintha egy Mednyánszky László képet csodálnánk.
„Az idő igaz,
S eldönti, ami nem az”

(Petőfi Sándor)

A 103. Zsoltár fenséges himnuszának örök érvényű szavaival fogalmaztam meg Isten iránti hálaadásomat, magasztalásomat és dicsőítésemet.
„Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó íze van,”

Ady Endre: Köszönöm, köszönöm, köszönöm – Olvassuk el a magasztalás himnuszát!

Napsugarak zugása, amit hallok,
Számban nevednek jó ize van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:
Te voltál mindig mindenben minden
Boldog szimatolásaimban,
Gyöngéd simogatásaimben
S éles, szomoru nézéseimben.
Ma köszönöm, hogy te voltál ott,
Hol éreztem az életemet
S hol dőltek, épültek az oltárok.
Köszönöm az én értem vetett ágyat,
Köszönöm neked az első sirást,
Köszönöm tört szivü édes anyámat,
Fiatalságomat és büneimet,
Köszönöm a kétséget, a hitet,
A csókot és a betegséget.
Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek
Másnak, csupán néked, mindenért néked.
Napsugarak zugása, amit hallok,
Számban nevednek jó ize van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott,
Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm
S hogy te leszel a halál, köszönöm.

Emlékezzünk, és ne feledjük, mennyi jót tett velünk az Úr a múló idő kegyelmi idejében.
A zsoltáros is ismerte a gyász és betegségek félelmetes voltát, porból lett létünk mulandóságát, az elnyomatás iszonyát. Magunk és Szeretteink megtartott és megáldott élete, a mi mindennapi kenyerünk megtörése, sokat szenvedett hazánk megőrzése nehéz csapásoktól mind-mind hálaadás és köszönet után kiált.
A zsoltáros egész lénye hódolattal, hálaadással és magasztalással teljes, ”nagy gyülekezet előtt hirdeti”.

Ludwig von Beethoven az emberiség valaha élt legnagyobb három zenei titánjainak egyike sok-sok betegséget és próbát hordozó rövid életében Isten zsámolyánál alkotta meg fenséges műveinek sokaságát, ebből hallgassuk meg: A melody of tears c. csodát!

„ÁLDJAD ÉN LELKEM AZ URAT, ÉS EGÉSZ BENSŐM AZ Ő SZENT NEVÉT!
ÁLDJAD ÉN LELKEM AZ URAT, ÉS NE FELEDD EL, MENNYI JÓT TETT VELED!
Ő MEGBOCSÁJTJA MINDEN BŰNÖDET, MEGGYÓGYOTJA MINDEN BETEGSÉGEDET, MEGVÁLTJA ÉLETEDET A SÍRTÓL, SZERETETTEL ÉS IRGALOMMAL KORONÁZ MEG.
BETÖLTI JAVAIVAL ÉLETEDET, MEGÚJUL IFJÚSÁGOD, MINT A SASÉ.”

(Zsoltárok Könyve 103.1-5)

Tinódi Sebestyén (1510-1556) a Jó Isten, az Anyaszentegyház, Balassi Bálint, Török Bálint, Nádasdy Tamás, Dobó István a végvári vitézek és harcosok udvarainak várfokán, templomok boltíve alatt pengette lantjának áldott játékát, hogy krónikás énekének imádságos szolgálatával Istenért és Hazáért éljen és haljon.

475. Dicséret 1. 2. 3. verseit hallgassuk és énekeljük szívbéli jósággal: Imádkozzatok és buzgón kérjetek!

„MERT AMILYEN MAGASAN VAN AZ ÉG A FÖLD FÖLÖTT, OLYAN NAGY A SZERETETE AZ ISTENFÉLŐK IRÁNT.
AMILYEN MESSZE VAN NAPKELET NAPNYUGATTÓL, OLYAN MESSZIRE VETI EL VÉTKEINKET.
AMILYEN IRGALMAS AZ APA FIAIHOZ, OLYAN IRGALMAS AZ ÚR AZ ISTENFÉLŐKHÖZ.
HISZEN TUDJA, HOGYAN FORMÁLT, EMLÉKSZIK REÁ, HOGY PORBÓL LETTÜNK”

(Zsoltárok Könyve 103. 11-14)

Áldjon meg téged az Úr – Hallgassuk meg e csodálatos, magasztos éneket. Szeretünk áldott Jézusunk, áldást hozó áldozatodért!

Isten kegyelmes voltát megragadóan szemlélteti a próféta. Kegyelme az égtől a földig ér a szövetségében élők iránt. A pártütést, az ellene történt szándékos lázadást is elfedezi, annak bűnét napkelet és napnyugat messzeségébe veti. Az atya szeretetével könyörül a fiakon, hiszen teremtőként állandóan emlékezik arra, hogy por vagyunk.

Jelen világunkra és társadalmunkra nézve van szomorúság is lelkünkben. A „szabad világ” fogyasztó-szemléletű szennye, a vadkapitalizmus erkölcsöt-értéket nem ismerő dúlása életeket és közösségeket zilált szét örvénylése nyomán. Az önzés, irigység és széthúzás erői sok-sok értékes embert és családot rántottak a mélybe.
Az ember és a természeti környezet kizsákmányolása, múltunk felejtése, ősi hagyományaink és kultúránk kiüresedése aggodalommal tölt el bennünket.
A XXI. sz. technikája soha nem remélt jólétet tud biztosítani, de a jézusi tanítás tündöklő erkölcsi-etikai világosságát nem pótolhatja az 5G információáramlás sem.
Nem feledhetjük az isteni parancsot és 10 parancsolatot, melyre felépült egykor a jogrend és erkölcsi rend. Gondoznunk, ápolnunk, őriznünk kell a teremtettség Éden-kertjét. Alázat és felelősségtudat kell áthassa a döntéshozókat minden szinten.

Szokták mondani, hogy a XIX. sz. legnagyobb közgazdásza is Petőfi Sándor volt (Őt József Attila követte a XX. sz.-ban)
Petőfi Sándor: Buda Várán Újra Német Zászló! (Debrecen, 1849. január. 6-7.) – Olvassuk el a mű mához szóló üzenetét!

Buda várán ujra német zászló!
Hova legyek lelkem haragjától?
Arcunk piros, de nem zsarnok-vértül!
Hanem saját szivünk szégyenétül!

Egy kezünkön rajt van a lánc ismét;
Várjuk-e, hogy amazt is lekössék?
Hogy megint a régi nóta járja,
En kinunkra, világ csufságára?

Kár azoknak a szabadság kardját
Kézbe venni, kik csak azért tartják,
Hogy a zsarnok a porig alázza,
S száradjon rá vér helyett gyalázat.

Tedd le azt a fegyvert, magyar nemzet,
Téged isten nem arra teremtett,
El onnan a csatatérrül, lódulj,
Messziről nézz csak rá, a kuckóbul!

Ha urad jön, térdepelj le szépen,
S csókold meg a korbácsot kezében,
S várd el békén, míg reád halált szól,
És kirúg a nemzetek sorából!

Oh hazám, oh nemzetem, magyar nép,
Nem döbbent meg, nem riaszt föl e kép?
E rettentő gondolatra fel kell
Állanod, habár a sírban fekszel.

Azt hiszem, hogy ami most levágott,
Balsorsod volt és nem gyávaságod,
S ha a balsors csüggedést nem hoz rád,
Elszegődik a szerencse hozzád.

Új erővel és új bátorsággal
Álljunk szembe ama haramjákkal;
Szent az ügyünk, velünk van az isten,
Vagy velök sincs, ha mivelünk nincsen.

Dobogjatok szíveink kevélyen,
Diadalmunk előérzetében!
Pirulj, arcunk, pirulj zsarnok-vértül,
És ne saját szívünk szégyenétül!


(Debrecen, 1849. január 6-7.)

A 2020. esztendő Magyar Nemzetünk legnagyobb tragédiájának, a trianoni dráma 100. évfordulójának centenáriuma is. Térképeket át lehet szabni, országhatárok tetszőlegesen meghúzhatók, hiszen a történelmet a „győztesek írják”. A nemzet lelki-szellemi, erkölcsi, hitbeli, kulturális, nyelvi, vérségi, földrajzi, történelmi, szokásbeli összetartozását azonban semmilyen pokoli erő nem képes szétszaggatni. Mert amit Isten egybeszerkesztett, azt ember el nem válassza, – mondja az Ige.
Bízunk Isten gondviselő jóságában, az imádság erejében, a mérsékelt és józan politikai erőkben, a jóakaratú emberek tiszta szándékában, a karácsonyi evangélium szívekben élő „ezer gyökerű életében.
„DE AZ ÚR SZERETETE MINDÖRÖKKÉ AZ ISTENFÉLŐKKEL VAN, ÉS IGAZSÁGA MÉG AZ UNOKÁIKKAL IS, AZOKKAL, AKIK MEGTARTJÁK SZÖVETSÉGÉT, ÉS TÖRŐDNEK RENDELKEZÉSEINEK TELJESÍTÉSÉVEL.”
(Zsoltárok Könyve 103. 17-18.)

Vörösmarty Mihály – Erkel Ferenc – Kárpátia zenekar: Szózat – A mű szívet áldó és gyógyító sorai áldja meg minden Magyar Honfitársunk életét, éljen bárhol a világon!

HÁLATELT SZÍVVEL KÖSZÖNÖM MEG ISTENNEK A MÚLÓ IDŐ ÖRÖK FOLYAMÁBAN A KIMÉRT ESZTENDŐ KEGYELMÉT, SZERETETT CSALÁDOMAT, MUNKATÁRASAIMAT, KÜLÖN SZERKESZTŐ ÚRNAK ÁLDOZATOS FÁRADOZÁSÁT, KEDVES MINDNYÁJATOKAT, AKIK ILYEN NAGY SZÁMBAN OLVASSÁK AZ IGEI ÚTRAVALÓT, EGYHÁZAINKAT, ÉDES NEMZETÜNKET!

BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK, és ADJON AZ ISTEN SZEBB JÖVŐT!

Mohácsi László
tiszteletes úr

Debrecen-Józsa, 2020. január 1.

A képek forrásai:
utazomajom.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük