Magyar Testvéreim!
Nagyon közeli munkatársa volt Ferenc pápának Vatikánban az a lánglelkű magyar lelkipásztor, aki misztikus, fájdalmas és szépséges titkokat osztott meg a Szentatyával, aki vasárnap reggel a ferihegyi repülőtéren egyszer csak beszélni kezdett a mélység és múlt kezdeteiről, amiről csak legnagyobb költőink verseiben vagy álmaiban olvashattunk eddig.
Ez a titokzatos lelkipásztor azóta már püspök Erdélyben, és beigazolva látta hazaszeretetének, nyelvének és szépséges földjének nem túlzó lírai valóságát, amikor Csíksomlyóról azt mondta a Szentatya, hogy „A világ legszebb vidékén járt 2019. június 1. napján, Pünkösd előtt egy héttel!”
– „A teremtés első napján az Isten egészen pontosan magyarul sürgette, hogy: »LEGYEN VILÁGOSSÁG«. Tehát nem németül, angolul vagy olaszul. Azért magyarul beszélt, mert a magyar a MENNYORSZÁG nyelve. Az égiek azért használják a magyar nyelvet, mert egy örökkévalóságig tart megtanulni.
Ez természetesen az Istenre nem vonatkozik, mert Ő az egyik örökkévalóságtól a másikig jelen van, tehát folyékonyan tud magyarul.
Ha tényleg a magyar volt annak idején használatban Ádám és Éva idején, akkor ez nagyjából Bábel tornyának megépítéséig tartott.
Utána szétszóródtak az emberek és egyesek a Kárpát-medencébe kerültek. Ott a mai napig magyarul beszélnek.
Csak egyedül a Jó Isten érti őket.”
Tóth Enikő Enci: Pünkösd 2017 – Olvassuk el e kedves verset!
Áradj ki, Szentlélek,
itt kik várnak téged,
nagy folyók közt kis hazában,
megfáradtan élnek!
Sokan erre-arra,
néznek a magyarra.
Miért hagytad el szép hazádat,
szentlélek galambja?
Mindig igaz voltál,
Mária hangján szóltál,
régi lapos imakönyvből,
szól érted a zsoltár!
Indulj el, új élet,
segítsd őt, Szentlélek,
hogy a gyermek boldog legyen,
értük szól az ének.
Így a nyári napban,
sok kis madárdalban,
felcsendül az Isten hangja:
Bízok a magyarban!
Hazánk ajándéka Ferenc pápának – Olvassuk el Árpád-házi IV. Béla Királyunk levelét, amit Ince pápának írt hazája védelmében!
IV. Béla királyunk levele – melynek másolatát adta vasárnap miniszterelnökünk ajándékba a pápának – mai korunkban elképesztő áthallásokkal bír…
„Krisztusban szentséges atyának, Ince úrnak, Isten kegyelméből a római szentegyház főpapjának, Béla, ugyanazon kegyelemből Magyarország királya mindenben köteles és alázatos tiszteletet.
Minthogy Magyarországot a tatárok pestise nagyobb részében pusztasággá változtatta és mint a juhaklot a kerítés, úgy veszik körül a hitetlen népek, mármint a rutének, brodnikok keletről, a bolgár és bosnyák eretnekek délről, akik ellen jelenleg is harcolunk seregünkkel, egyedül nyugatról és északról a németektől, mint azonos hitet vallóktól kellene országunknak a segítség némi gyümölcsét vennie, de innen is nem gyümölcsöt, hanem a villongás töviseit kell éreznünk, mikor az ország javait váratlan rablótámadásokkal ragadozzák el. Miattuk, főként azonban a tatárok miatt, akiktől félni háborús tapasztalat tanított meg, mint a többi olyan nemzetet, akiken már keresztülgázoltak, országunk főpapjaival, és előkelőivel tanácskozva jónak láttuk, hogy Krisztus helyetteséhez és az ő testvéreihez meneküljünk, mint egyetlen, és a kereszténység végső szorongatottságában végső védelmezőhöz, hogy általunk Rátok is, és a többi keresztényekre is be ne következzék az, amitől tartunk. Mert napról napra jönnek hozzánk a hírek a tatárokról, hogy nemcsak ellenünk készülődnek, akikre legjobban fenekednek, amiért ekkora csapás után is vonakodtunk meghódolni, holott minden más nemzet, amely ellen erejüket megmutatták, és főképp országunk keleti szomszédjai, mint Oroszország, Kunország, a brodnikok, Bulgária, amelyek azelőtt jórészt a mi hatalmunk alá tartoztak, mind adófizetőik lettek, hanem az egész kereszténység ellen; s mint azt több szavahihető bizonyságból tudjuk, szilárdan elhatározták, hogy rövidesen egész Európa ellen teméntelen hadat indítanak. Tartunk tőle, hogy ha ez a népség elérkezik, a mieink, akik nem tudnak és nem is akarnak a tatárok vad kegyetlenségével szembeszállni, akaratuk ellenére félelemből meghódolnak, miként már így cselekedtek elsorolt szomszédaink, ha csak az Apostoli Szentszék bölcs gondviselése előrelátóbban és hathatósabban meg nem erősíti országunkat, hogy megvigasztaltassanak a népek, amelyek ott laknak.
Főleg két dolog miatt írunk: hogy ne vádoltassunk se lustasággal, se hanyagsággal. A készség dolgában ezt mondjuk: amit a gyakorlati tapasztalat harci készségünkből megmutathat, azt már megmutattuk, mikor magunkat és a mieinket kitettük a tatárok soha nem látott erejének, és furfangjának. De hanyagsággal sem vádoltathatunk, mert mikor a tatárok országunkban harcoltak ellenünk, a szóban forgó ügyben megkerestük az egész kereszténység három legfőbb udvarát, tudniillik a Tieteket, mint amelyeket a keresztények minden udvar urának és mesterének hisznek és vallanak, a császárét, amelynek szándékunkban volt magunkat is alávetni, ha az említett pestis idején nekünk hathatós segítséget és támogatást nyújt; megkerestük a franciák udvarát is, de mindezektől semmiféle vigaszt vagy segítséget nem kaptunk, csak szavakat.
Mi pedig ahhoz folyamodtunk, amihez lehetett, és a kereszténység érdekében megalázva királyi méltóságunkat, két leányunkat a rutének két hercegéhez, a harmadikat pedig Lengyelország hercegéhez adtuk nőül, hogy tőlük s más keleti barátainktól megtudhassuk a tatárok gondosan titkolt terveit, s így szándékaikkal s csalárd furfangjaikkal alkalmatosabban szembeszállhassunk. Befogadtuk a kunokat is országunkba, és sajnos most pogányokkal védelmeztetjük országunkat, pogányokkal tiportatjuk le az egyház ellenségeit. Sőt a kereszténység érdekében elsőszülött fiunkat kun leánnyal házasítottuk össze, hogy ezzel elkerüljük a még rosszabbat, és alkalmat teremtsünk őket keresztvíz alá édesgetni, mint azt már többükkel megtettük.
Mindezzel és egyebekkel szeretnők a szent főpap előtt világosan bebizonyítani, hogy ilyen szorongatott helyzetben Európa egyetlen keresztény uralkodójától s népétől sem kaptunk hasznos segítséget, csak a jeruzsálemi ispotályosok házától, amelynek tagjai kérésünkre nemrég fegyvert fogtak a pogányok és eretnekek ellen, országunk és a keresztény hit védelmére; ezeket rögtön el is helyeztük a legveszélyesebb területeken: túl a Dunán a kunok és bolgárok határán, mert országunk megtámadtatásakor erre is kapu nyílt a tatárok serege számára. Erről a területről szeretnők remélni, ha szándékunkat és a mondott testvérek szándékát Isten is támogatja s az Apostoli Szék is kegyeskedik jóindulatába fogadni őket, hogy miként a Duna a konstantinápolyi tengerig hatol, úgy terjeszthetjük általuk a keresztény hit oltványait, és így a római birodalomnak, sőt még a Szentföldnek is hathatós segítséget nyújthatnak. Más részüket országunkban helyeztük el a Duna mellett épített váraink védelmére, mert ebben járatlan a mi népünk. Abban állapodtunk meg ugyanis sok tanácskozás után, hogy nekünk is, egész Európának is üdvösebb lesz, ha a Dunát várakkal erősítjük. Mert ez az ellenállás vize; itt szállt szembe Heraclius Koszroesszel a római birodalom védelmében, itt álltunk mi is, bár felkészületlenül és súlyos csapás után, tíz hónapon át ellene a tatároknak, pedig országunk akkor még teljességgel várak és védők híján szűkölködött. Ha ezt, ami távol legyen, a tatárok egyszer birtokba veszik, nyitva áll a kapu számukra a többi katolikus hitű ország felé, mert egyrészt itt nincs a keresztények felé útjukat álló tenger, másrészt családjaikat és csodálatosan sok állatukat alkalmatosabban helyezhetik el itt, mint bárhol. Például hozhatjuk Attilát, ki keletről nyugat leigázására jőve, kezdettől fogva Magyarország közepébe helyezte székhelyét; a császárok viszont, akik nyugatról harcoltak kelet alávetésére leggyakrabban országunk határai között gyűjtöttek sereget.
Mindezekről tehát gondoskodjék főpapi Szentségetek és kegyeskedjék gyógyító orvosságot alkalmazni, mielőtt a seb elmérgesedik. A bölcsek sokasága csodálkozik azon, hogy ilyen körülmények között Atyaságtok támogatta Franciaország királyának, az egyház e nemes tagjának Európa határaiból való távozását. Még inkább csodálkozik és nem szűnik meg csodálkozni azon, hogy az apostoli kegyesség annyira gondoskodik a konstantinápolyi császárságról meg a tengerentúli részekről, amelyek, ha elvesznének is – ami távol legyen –, nem ártana Európa lakóinak annyit, mintha egyedül csak a mi országunkat foglalnák el a tatárok. Isten és ember előtt valljuk, hogy a szóban forgó dolognak oly nagy a szükségessége és fontossága, hogy ha az utazás különféle viszontagságai nem akadályoznának bennünket, nemcsak követeket küldenénk, akiket küldöttünk is, hanem személyesen vetnők magunkat lábad elé, hogy az egész egyház színe előtt odakiálthassuk a magunk mentségére, hogy ha a szentséges atya sem tud segítséget nyújtani, felszabadítjuk magunkat, hagy akaratunk ellenére, kényszerűségből megegyezzünk a tatárokkal. Könyörgünk tehát, tekintse az anyaszentegyház, ha nem is a mi, de elődeink, a szent királyok érdemeit, akik teljes buzgósággal és alázattal alávetették magukat és igehirdetésükkel népüket is az igaz hitnek, s azt meg is őrizték a világ fejedelmei közt tisztán és engedelmesen, amiért nekik és utódaiknak, míg kedvezően mentek dolgaik, kéretlenül is megígértetett az Apostoli Szék részéről minden kegy és támogatás, ha a szükség úgy kívánná. Íme tehát, most valóban fenyegetni látszik a nagy szükség, nyissátok meg az atyai szívet a hit védelmében a köz javára az üldöztetésnek emez idején, máskülönben, ha kérésünk, amely a római egyház híveinek annyira kedvező és annyira szükséges, elutasításban részesülne, amit nem hihetünk, nem mint fiaknak, hanem mint mostohafiaknak, mint az atyai nyájból kizártaknak kellene szükségtől kényszerítve segítséget koldulnunk.
Kelt Patakon, Szent Márton püspök és hitvalló napján, november 11-én.”
– Melanchthon Fülöp 1497. február 16. – 1560. április 19. „A fő dolgokban egység, a mellékesekben szabadság, és mindenekben szeretet”
A német hittudós Luther Márton munkatársaként szelíd szeretetével navigált a hitvallások és az Úrvacsora-tan vitáiban, páratlan műveltsége és hatalmas tudása segítette a békétlen felek közeledését, előre vetítve az ökumenizmus egységét, Krisztus Urunk álmát az egy akol és egy pásztor isteni rendjében.
Hív bennünket a huszonegyedik századi ember elveszettsége, útkeresése, hitetlensége. Az elidegenedés, a célnélküliség, a hitetlenség oda vezet, hogy bármit elhisz.
Mi tudjuk, hogy az ördög milyen csapdákat állít, melybe gyanútlanul és mosolyogva sétál be egyébként sok jóra való ember.
Megtörtént eset: az ötvenes évei elején járó férfi keserű hangon, kárhoztatva sértegette anyját, hogy ő a felelős elrontott életéért.
– „De hát fiam, mindent megadtunk neked.”
– „Igen, anyagiakban mindent megadtatok anyám. De hányszor ültünk le beszélgetni? Hányszor mentünk el kirándulni? Csak nekem nem volt testvérem az osztályban. Sosem volt időtök reám, mert a föld meg a ház mindig fontosabb volt mint én.”
Sík Sándor: Köszönjük meg a mái kenyerünket – Olvassuk el a piarista papköltő fenséges versét!
Parancsot vettek az őrangyalok:
Hagyják el ezt a sápadt csillagot,
Mely föl sem tudja inni már a vért,
S az ítéletre hétszer is megért.
Bocsássuk le szépen a függönyünket;
Köszönjük meg a mái kenyerünket.
Adtál egy meg nem érdemelt napot:
Engedj, Uram, ne rosszabb holnapot.
Lélegzetet a lelkiismeretnek.
Szeresd azokat, akik nem szeretnek.
(1943. július)
‡ „ÁLTALAD NYER ÁLDÁST A FÖLD MINDEN NÉPE” – MÉLTÓSÁG, EGYENJOGÚSÁG, VÉDELEM csendül ki az isteni kijelentés eme fenséges himnuszában!
De jó és boldogság e kijelentés címzettjeinek lenni.
LEGYEN AZ A PÁPA, LEGYEN AZ A KONSTANTINÁPOLYI PÁTRIARCHA, LEGYEN AZ ÁBRAHÁM, LEGYEN AZ KARIKÓ KATALIN, LEGYEN AZ EGY JÓ MAGYAR KÖZÜLÜNK!
‡ Az Úr ad gyermeket, földet, otthont, tengert, királyságot.
Áldássá tudunk válni mások számára.
Példakép tudunk lenni politikai, gazdasági, tudományos, művészeti, kulturális, sport, vallási területen egyaránt.
Pannonhalma otthont ad a világ legfőbb vallási vezetőinek!
Budapest otthont ad a világ legfőbb vallási vezetőinek!
Nagymagyarország otthont ad az áldás bölcsőjének, hol ringatja Isten a szebb jövőt!
‡ A JÖVŐT MAGYAROK ÍRJÁK – A múltunk jogán és okán mint Isten kedvesei, Aki bűneink és gyarlóságaink terheivel is tervezi velünk az életet.
A görög eredetiben a megoldás csodáját, a kiengesztelés áldását, az egymásra találás örömét így írja le Pál apostol:
„eneulogéthésontai en soi panta ta ethné”
Szentkút – Búcsú – Nagyboldogasszony tiszteletére – Tekintsük meg a filmet népünk méltóság teljes Istentiszteletéről!
NEMZETÜNK BÜSZKESÉGE: Kárpátia zenekar közössége egy tanyán, ahol az álmok valósággá válnak!
Kárpátia zenekar: Honvéd induló – Hallgassuk meg a dalt: „Egy magyar honvéd százzal is felér”
Nemzeti Internet Figyelő: 15 éve szivárgott ki az őszödi-beszéd – Tekintsük meg újkori történelmünk legsötétebb lapjait!
Gyurcsány Ferenc beírta nevét a magyar klozet-történelembe
(A képre kattintva az írás új lapfülön olvasható!)
Nemzeti Hang: Nincs kegyelem – Hallgassuk meg a dalt megyénk kedves zenekarától!
E Turul-madár szárnyai őrizze a hont
Jó szívvel ajánljuk Kedves Testvéreink figyelmébe az alábbi írásokat
Ellenzi a melegházasság elismerésének kötelezővé tételét a román ortodox egyház
(A képre kattintva az írás új lapfülön olvasható!)
Átadták a felújított Arany-palotát Nagyszalontán
(A képre kattintva az írás új lapfülön olvasható!)
A legjobb körülményeket biztosítja a kicsiknek az új bölcsőde Nyárádszeredában
(A képre kattintva az írás új lapfülön olvasható!)
A református egyház vezetőit is fogadta Ferenc pápa
(A képre kattintva az írás új lapfülön olvasható!)
Nagy tömeg hallgatta Erdő Péter bíborost a Kossuth téren
(A képre kattintva az írás új lapfülön olvasható!)
A pápa szerint Szent István és Szent Erzsébet példája mutatja a Jézussal való találkozást
(A képre kattintva az írás új lapfülön olvasható!)
Hazánk ajándéka Ferenc pápának
(A képre kattintva az írás új lapfülön olvasható!)
Küzdelmes száz év áll a Királyhágómellék mögött
(A képre kattintva az írás új lapfülön olvasható!)
Feletteseik gaztetteit rejtegették a rendőrök
(A képre kattintva az írás új lapfülön olvasható!)
Debrecen-Józsa, 2021. szeptember 18.
A képek forrásai:
poet.hu
hu.wikipedia.org
internetfigyelo.com
kronikaonline.ro
3szek.ro
szekelyhon.ro
reformatus.hu
nepszava.hu
magyarhirlap.hu
mandiner.hu
betyarsereg.hu