„Amikor lábbal tiporják egy ország foglyait” /Jeremiás próféta siralma 3:34/

Árpád-házi Szent-Erzsébet Kollégium, Gyimesfelsőlok

Magyar Testvéreim!

A Bibliának erről a könyvéről tanítja a theologia tudománya, hogy a legszebb akrostichonban írt gyászének. A szerző szemei könnybe borulva, háborgó belsővel, földre roskadtan üríti ki a látvány és emlékezés keserű poharát. A hazáját elvesztő ember egyetemes szimbóluma a szent szöveg.
Ma is előttem van az a 12 négyzetméter táblakép drámai fensége, melyet Huszár István Nyíregyháza híres festőművésze műtermében láttam éppen 30 esztendeje.
A halvány vörös tájon Juda és Jeruzsálem romjai fölött lebegett a finom por, és Jeremiás próféta zseniálisan megfestve a kép jobb sarkából nézte elveszett hazáját.
Leírhatatlan fájdalom ült arcán, eddig ilyen mélységű bánatot csak Michelangelo szobrain láttam.

„Amikor lábbal tiporják egy ország foglyait, amikor az embert kiforgatják jogából a Felségessel szembeszállva, amikor megcsalják az embert perében, azt nem nézi el az Úr!”

A bujdosó ember egyetemes bánatát és veszteségét sírta szép versébe az írófejedelem, mely e megvert világnak egyik leghitelesebb képviselője.
Wass Albert: A bujdosó imája. Hallgassuk meg e megdöbbentően fájdalmas verset!

Nem lehet szavakba foglalni azt a kárt, amit az első világháborút lezáró trianoni átokkal Magyarországnak okoztak a győztes hatalmak. Hiába tudjuk pontosan, hány négyzetkilométer földet, erdőt, mezőt, legelőt, hány kilométer vasutat, országutat, folyóvizet, gyárat, bányát vettek el az országtól.
Leírhatjuk, hány magyar lelket szakítottak el hazájától? Hány lélek roppant bele, mikor a magyar zászlókat cseh-szlovák, szovjet, román, szerb színekre cserélték?
Világhírű Szent Erzsébet katedrális harangja Kassáról zúgta a zsindelyes haranglábnak Erdélybe, hogy nagyon fáj. Leírhatjuk e, hogy mennyit ér egy temető?
Bár javában tartott még az l. világháború, mikor az Antant-Szövetségesek Legfelsőbb Tanácsa döntött 1918. június 7-én Ausztria-Magyarország felosztásáról.
Bosszúszomjas, zsákmányra éhes győztesek határtalan engedményeket tettek a magyarokkal szembeni területi követeléseknek.
A Magyar Királyság jövőjét illető kérdésekben kritika és mértéktartás nélkül elfogadták a cseh-szlovák, szovjet, román, szerb delegációk előterjesztéseit.
1918. október 31-én merénylet áldozata lesz gróf Tisza István. November 1-én egy napra megszűnik Magyarország jogi értelemben, majd december 1-én Gyulafehérváron kimondja a román nemzetgyűlés Erdély Romániához való csatolását.

Ady Endre: Ha messzebbről nézem. Olvassuk el a verset!

Hogy csak már félig eljöhettem,
Gyuladoznak a lámpa-lángok:
Nem vagyok otthon s még nem messze
És máris majdnem látva-látok.

Szép sorssá és törvénnyé válik
Minden, hogyha messziről nézik.
A Halál is borzalmasan szép
S minden, miben a Halál érzik.

Óh, hazai Halál, ki bennem
Úgy járkálsz, mint földemen, otthon,
Már hall szivem és külön nótát
Nem kell, hogy léptedre dobogjon.

Nem kell (tán), hogy eztán is fájjon
A fájdalommal védhetetlen
S hogy remény nélkül viaskodjak
A fajtám ellen, magam ellen.

Az Élet a maga dűlőit
Haláltól távol válogatja
És a Halál jár közelünkben.
Béke és nyugovás fogadja.
1914 március

Via Victis! – Jaj, a legyőzöttnek! – mondták a római cézárok.
Amikor 1920 januárjában kiutazhatott Párizsba a gróf Apponyi Albert vezette héttagú magyar delegáció, házi őrizetbe vették őket. Már szó sem volt önrendelkezésről.

„Addig nincs hitele életünknek, amíg nem tudunk sorsközösséget vállalni a szenvedő emberrel. Szalonkeresztyén ugyanis, ha valakinek abban merül ki a vallásos hite, hogy repülővel vagy luxusautóval utazgat egyik helyről a másikra”
Beer Miklós váci megyés püspök

„Történelemhamisítással nem lehet jövőt építeni. Mindenki ünnepel, mi gyászolunk. A kommunikáció terét átadtuk a románoknak. Úgy ünnepelnek, mintha nem is élnének ott magyarok. Egy évszázad óta jogainkért, szabadságunkért, javainkért küzdünk.
Mit építettek a románok 100 év alatt? Élhetetlen blokklakásokat és ortodox templomokat.”
Tőkés László református püspök

A legszebb Trianon dal: Szép Ernő – Felhő. Előadja Halász Judit színművésznő. Hallgassuk meg a művet!

„Fáj a lelkem, ha látom városom lakóinak sorsát. Vadásztak rám, mint a madárra. Összecsapott a víz fejem fölött, már azt mondtam, elvesztem!” – folytatja a próféta a Siralmak könyvében. Mintha éppen rólunk, magyarokról írta volna.

Mindezt teszik magyar földön idegen megszállók mind a mai napig. Van olyan embargó, mely még száz év óta még mindig nincs feloldva.

Kárpátia zenekar dalát hallgassuk meg: Magyar föld.

„Emlékezz Uram, mi történt velünk. Tekints reánk, és lásd meg gyalázatunkat. Örökségünk bitorlókra szállt, házunk idegenekre.
Apátlan árvák lettünk, anyáink özvegyek. Vizünket pénzért isszuk, fánkért fizetnünk kell. Nyakunkon vannak hajszolóink, fáradozunk pihenés nélkül.”
/Jeremiás Siralmai 5:1-5/

Gondoljunk hálával az örök hűségesekre, kik idegen szívű zászlók alatt harcolják a maguk harcát a megmaradásért.
Dóry József: Hálával gondolok drága nagyanyámra. Hallgassuk meg a világ legszebb népdalainak eme gyöngyszemét!

VESSZEN TRIANON!!

Mohácsi László
tiszteletes úr

Debrecen-Józsa, 2018. november 10.

A képek forrásai:
erdely.ma
gondolkodom.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük