Magyar Testvéreim!
A Mindenható Isten uralja térben és időben a világegyetem teljességét, amelynek egy Mars nevű közeli bolygójára hét hónapos szüntelen száguldás után leszállt egy űrszonda, hogy kutassa az élet kezdetének nagy titkát, küldje a földi központba az adatok halmazát.
A világegyetem teljességéhez mérve milyen mérhetetlen kis teljesítmény ez, pedig mekkora szellemi és anyagi erőfeszítés előzte meg, és századok tudományos víziója lett valósággá néhány nagyhatalom hegemonikus nagyra-vágyásában.
A Mindenható Isten uralja a fenséges uralkodók idejét, a hitvány szélhámosok korát, a diktátorok rémült halálfélelmét a számonkérés közelsége előtti rettenetük pánikjában.
A Mindenható Isten uralja a megalázottakat, megszomorítottakat, egérlyukba menekülőket, elhurcoltakat, árvaságra jutottakat.
Ők azok, akik gyalogolnak Gulág-földön Kolyma pokolbéli világában, ők azok akik gyalogolnak Siófok-Balatonkiliti kálvária útján cirénei Simonként felvéve Krisztus Urunk keresztjét.
A. Szolzsenyicin az orosz nép lelkiismerete, a Gulág-szigetcsoport világhírű regény Nobel-díjas prófétája, a magyar Rózsás János hű lágerbeli barátja mondotta:
„Ha az embert mindenétől megfosztod, többé már nincs a hatalmadban. Ismét szabad.”
„Ne feledd, hogy két titok van a világon: Hogyan jöttem – nem emlékezem. Hogyan megyek – nem tudhatom.”
„A matematikus számára az 1917-es év történelmében nincsen semmi váratlan. Hisz a kilencven fok mellett húzódó tangens előbb felszökken a végtelenbe, de rögtön le is zuhan a mínusz végtelenbe. Ugyanis Oroszország is előbb felröppent az addig sohasem látott szabadsághoz, de mindjárt le is esett – bele a legrosszabb zsarnokságba”
V. Viszockíj: Nem szeretem – Hallgassuk meg Moszkva szent botrányhősének, a Taganka Színház fékezhetetlen zsenijének, Ljubimov kedvencének, és Marina Vlady végzetének egyik dalát!
Magyar kiadásban: Nagy Feró és a Beatrice: Karnevál – Dolina – Hallgassuk meg az impulzív előadást!
A világkommunizmus 100 millió áldozata emlékére és leszármazottaik vigasztalására felnyitjuk a Mennyei Jelenések Könyve prófétikus-titokzatos művét, a megdicsőült Krisztus kozmikus kijelentését, az eljövendő korszakok beteljesedő igazságait.
„Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért”
Beszélhetetlen erő, bizonyosság és öröm a hívőnek, hogy Szent János apostol és Jézus Krisztus társunk a szenvedésben, országa királyságában és az állhatatosságban.
Számít ezek után hogy kivel haverkodik egy püspök? kivel korrumpálódik egy esperes? hogyan válik júdássá zsírosabb helyért egy fűzfa szónok?
Gérecz Attila: Beszélő – Olvassuk el a fájdalom versét a 27 évet élt zseniális tehetségű mártír-költő lelkéből!
A rácsok előtt öregen s tele könnyel,
megállt köszönőben anyám a szegény;
botjára hajolt s zokogott. De a lelkem
csókjául emelte az ujja hegyén!
Szeretet? Nem akartam alá menekülni.
A szív üresedve halálra valóbb.
S az emberi bűn? Viszi árja a szívem,
mint tiszta, papír-lebegésű hajót!
Ma láttam Anyám. Szemeim simogatták
szeme fátyolait, s örömén remegő
keze s arca szelíd erejét, amit egyszer
szobornak emel fölibém az Idő!
Emlék, min a lélek a fájdalom-ittas
virág, mely a porladozóra kihajt.
(Elég-e a fájdalom árnya szemében?
Megszűrik-e sorsom a könnyei majd?)
Most újra magam vagyok, és szememről
az Isten erős mosolyát leteszem:
ma láttam az Édesanyám s a szemétől,
szelíd, szerető, melegárnyú szemétől
ökölbe szorult a kezem!…
(Vác, 1955. jún.)
„Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek: Efézusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába.”
Ez a Krisztus van közel, betelik vele Dániel és Zakariás próféciája. Az Ő eljövetele a hívőkre a legnagyobb öröm és szabadulás, az Ő ellenségeire a legnagyobb csapás és kárhozat.
A menny magasának trónusáról érkezik a megbízás a patmoszi sziklákon imádkozó Szent János apostol szívéig, mely Jézus kebelén dobbant Nagycsütörtök este, – lelkéig, melyet éles tőr járt át Nagypéntek délutánján a kereszt alatt.
MEGÍRNI AMIT LÁTTUNK ÉS ELKÜLDENI A KERESZTYÉN VILÁG TELJESSÉGÉNEK, AHOGYAN A HÉT GYÜLEKEZET SZIMBOLIZÁLJA AZT.
Meg lehet írni regényben? prózában? versben? azt a szörnyű emberi tragédiák sorozatát melynek sötét fellege reá nehezedett a világ rab nemzeteire.
A legnagyobb írók meg tudták, a lágerekben pedig megszülettek a versek.
A kommunizmusnak két ellensége van: az igazság és a valóság.
A Szovjetunió és megszállt csatlósai hivatalos marxista ostobasága és leninista terrorja szembe ment Isten és ember erkölcsi világrendjével, józan gondolkodásával, a normalitás elemi feltételeivel.
Egykori gyülekezetemben elmondta S. A.-né a donyecki szénmedencék bányáinak világát, hol négy évet húzott le, 18 éves volt mikor begyűjtötték őket málenkij robotra.
Más valaki a Hortobágy világában élt budapesti kitelepítettként tízezred magával. Az ördög ÁVH egy dologgal nem számolt. Ezek a magyar emberek ott is szerették egymást és bíztak egy isteni szabadításban. Kónyapusztán előbb elcsodálkozott az idős csikósnak a családja, hogy a grófné velük szeretne imádkozni, majd minden szépre-jóra tanította a gyerekeket a hodályban.
Sinka István: Ábrányka alszik – Hallgassuk meg e misztikus verset, mely egy nép lelki karaktere!
Trianon-tragédiája kétszeresen is sújtotta népünket, hiszen nem volt elég a kisebbségi sors önmagában is keserű jogfosztása és elnyomása, a szerb, cseh-szlovák, szovjet és román nacional‑kommunizmus pusztító dühvel csapott le védtelen közösségeinkre. Az akkori Magyarország kádári politikája teljesen magára hagyta a határon túli nemzettestvéreinket. Az volt a hazai hivatalos szlogen: „Nem mindegy melyik kommunizmusban élnek? Mind jó”Romániában az Énekeskönyvben a Himnusz sem lehetett benne, 52. ének lett a neve.
Hobo Beregszászban — A Gulag virágai
Kárpátia: Egy szökött hadifogoly éneke
„Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével fénylik”
Társunk a szenvedésben és állhatatosságban Jézus. Ő hordozta a mindenüktől megfosztott és kifosztott szerencsétlenek jajszavát, szegénységét, reménytelenségét, becsapottságát, halálát.
Legyünk büszkék reá, hogy a kommunizmus falán az első rést 56-ban a magyarok ütötték, mikor azt mondták az embergyilkos rendszert üzemeltető cionista pribékeknek:
„Elég volt” (Márai Sándor)
Így gondolják az alábbi írások alkotói is, kik emlékező dolgozataikkal megmutatják annak a sátáni világnak „Pokolbéli víg napjait” (Faludy György)
A kommunizmus áldozataira emlékeznek (Az írást a képre kattintva, új lapon olvashatják!)
„Kiket kiirtott az idő gazul” (Az írást a képre kattintva, új lapon olvashatják!)
„Nekem nem volt boldog gyermekkorom, egyáltalán nem is volt gyermekkorom” (Az írást a képre kattintva, új lapon olvashatják!)
Nagyböjt idején a kálváriajárás tökéletes a lelki tisztulásra (Az írást a képre kattintva, új lapon olvashatják!)
Kárpátia zenekar: Barátom mondd merre vagy
Debrecen-Józsa, 2021. február 27.
A képek forrásai:
likebalaton.hu
lecourrierderussie.com
hetek.blog.hu
kronikaonline.ro
boon.hu